KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
   2014/március
JANCSÓ MIKLÓS
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Schreiber András: Két szűk esztendő Beszélgetés Havas Ágnessel
MELODRÁMA
• Pápai Zsolt: Pátosz és realizmus John Cassavetes modern melodrámái
• Kovács Ilona: Ha a botrány elmarad [RÉSZLET] Apácasors Diderot-tól napjainkig
LATIN BŰNÖK
• Géczi Zoltán: Latin bűn A latin-amerikai thriller evolúciója
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Czigány Tamás (1928-2014)
LATIN BŰNÖK
• Sepsi László: Foggal-körömmel Latin-amerikai horrorfilmek
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + fém [RÉSZLET] Paul Verhoeven – 2. rész
• Andorka György: Engedelmes test Robotzsaru
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Csonka napok Új szerb film
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Ki ölte meg Bambit? Julien Temple Sex Pistols-filmjei
TELEVÍZÓ
• Gáncsos Kármen: Éjjel-nappal fikció Televíziós dokurealizmus
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Én és énke a filmvásznon Amszterdam
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: A börtönből jött királyfi Joyce Maynard: Nyárutó
• Baski Sándor: Családi pótlék Jason Reitman: Nyárutó
KRITIKA
• Pályi András: Kérdések a múlthoz Wałęsa – A remény embere
• Huber Zoltán: Variációk kanapéra Couch Surf
• Nagy V. Gergő: Vissza a kamaszkorba Megdönteni Hajnal Tímeát
• Muhi Klára: Azok a régi hengergőzések Szerelempatak
MOZI
• Csiger Ádám: A plebejus herceg
• Baski Sándor: A Grand Budapest Hotel
• Kránicz Bence: Prince Avalanche – Texas hercege
• Forgács Nóra Kinga: Vijay és én
• Sepsi László: Én, Frankenstein
• Andorka György: Téli mese
• Huber Zoltán: Herkules legendája
• Roboz Gábor: Nyomtalanul
• Varró Attila: Műkincsvadászok
• Horváth Eszter: Idegen a tónál
• Kovács Kata: Végtelen szerelem
DVD
• Pápai Zsolt: Meteo
• Csiger Ádám: Mozimaraton: Akciófilmek hétvégére díszdoboz
• Soós Tamás Dénes: Hamarosan…
• Tosoki Gyula: Félelmetes nap
• Soós Tamás Dénes: A folyosó túloldalán

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Szerelempatak

Azok a régi hengergőzések

Muhi Klára

Sós Ágnes minden filmjével meglep. Minden témaválasztása rendhagyó.

 

Erdélybe többnyire azért járnak a filmeseink, hogy megtudakolják, mi van az ottaniak magyarságával (Magyar bulletin), mi történt a forradalom alatt (Balkán bajnok), milyen archaikus életformák őrződnek máig (Imádság). Sós Ágnes viszont azt kérdi, többnyire szépkorú szereplőitől, egy földrajzilag meghatározatlan pittoreszk erdélyi faluban, mi van/volt/lehet a szerelemmel és a vágyakozással.

A közelmúltban Macskássy Kati animált egy remek Parasztdekameront, Lakatos Robi (Ördögtérgye) és Felméri Cecília (Kakukk) csináltak pikáns filmeket a szerelmeskedésről, alaposan kiaknázva a folklórforrásokat. De Sós Ágnes filmjét nem a folklór vagy a dekameron-forma ihlették. Nem is olyan egyszerű felfejteni, mi adja a film varázsát. Lassan csordogál, nincs is benne történet. Expozíciója kicsit félrevisz. Feri bácsi, a hősünk ugyanis a film végére sem találja meg a párját, olyan nagyon nem is keresi. Két asszonyhoz bemegy ugyan valami virággal, aztán csak nem bontakozik, aminek bontakoznia kéne. A Szerelempatak igazság szerint egy ellen-Dekameron. Nincsenek benne sikamlós novellák, helyette van a táj, már-már erotikus szépségeivel. Erdélyt ilyen érzékien fotózva tán még nem is láttuk. Aztán van még ember és táj szerelmesen természetes összetartozása. S főként a rendező türelme és öröme, mikor ezek az időtlenné öregedett asszonyok, emberek a semmi küszöbén pillanatokra megnyílnak, s valamit az élet szerelmes-szexuális misztériumáról, ha nehezen is, de feltárnak. És ebbe a várakozásba a néző is bevonódik. A film intelligens, érzékeny dramaturgiai koncepciója az, hogy mi is megtapasztaljuk: egy-egy mélyebb, őszintébb elszólást itt nem adnak könnyen. A Szerelempatak kisöregjei szemérmesek, egy másik korról hoznak hírt, amikor az emberek még egészen másként voltak a szerelemmel és a testiséggel.

„Én az uram előtt soha le nem vetkeztem... A mi időnkbe olyan nem volt hogy a nyelvit beledugta vóna valaki a másik szájába...Sokszor úgy döföltek hátulrul...Mindig leugrottam az ágy túlsó felin, ha az uram akart valamit....” Az ilyen és hasonló elszólásokra sokat kell várni. De érdemes, mert egész kontinensek tárulnak fel mögöttük.

A Szerelempatakban egyébként minden szép: állat, évszak, növény, hegy, árvalányhajas mező. Csak a nénik meg a bácsik csúnyácskák. Ezerránc arcukra, agyondolgozott testükre ráíródott a nehéz élet. A szereplők közül Veronka a legnyíltabb. Ő még nem is olyan öreg. Neki tán akadna valaki. Van is egy jelenet, amikor a szomszédasszonnyal fiatalabb legényekről ábrándoznak. Nincs kedvük a csúnyácska bácsikhoz sajnos.

A Szerelempatak szereplőiről olyan sokat nem tudunk meg. Etűd, hangulatfilm, melyben a magyar dokumentumfilm a 60-as évek óta nagyon erős. Mikro-pillanatokból, felrémlő emléknyomokból lett összeszőve. Például mikor az egyik öregember utolérhetetlen grimasszal nyugtázza, hogy az udvarolni induló Feri még mindig nem fér a bőrébe. Vagy mikor kimegy két néni a mezőre, szalonnát sütni és felelevenítik, hogy a juhnyírásnál mekkora „hengergőzések” voltak. S megbeszélik, hogy az egyik lakodalomban kifaggatták a tapasztaltabb főzőasszonyt, hogy juthatnának fiatalasszonyként egy kis élvezethez. („Hát disznózsírral megkened a peckedet, oszt úgy.”) Vagy mikor a másik elmeséli, hogy már bőven meghalt az ura, mikor egyszer végigcikkant a testén valami élvezet féle. Mint az elektromos áram. Mindez mulatságos és drámai is. Eltelt az élet szerelem nélkül. Az derül ki. Sós Ágnes méltósággal tárja a néző elé ezeket a titkokat.

A Szerelempatak egyébként boldog szerelemről nem tudósít. A film látszólag az életörömről beszél, hogy bezzeg még nyolcvanon túl is, de közben inkább a szerelmi ínségről szól, hogy bizony lehet, hogy még húszévesen se...

Az utolsó jelenet, ahogy viháncolva gurulnak a dombról a nénik, s közben sopánkodnak, hogy a nagy faruk miatt félrehord a gurulás, persze mindent visz. „Tudnánk mi még azt a hengergőzést, csak hát nincs kivel... Mindegy, jól van így is.”

Jó hogy elkészült ez a film. Mert a miénk egy prűd ország, a filmjeink is prűdek. Őszintén a szerelemről és a testi vágyról se beszélünk sose. Élvezzük tehát, ahogy és amit a Szerelempatak ebből az Atlantiszból most felszínre hozott.

 

Szerelempatak – magyar dokumentumfilm, 2013. Rendezte: Sós Ágnes. Írta: Sós Ágnes, Thomas Ernst. Kép: Lovasi Zoltán. Vágó: Thomas Ernst. Producer: Sós Ágnes, Ugrin Julianna. Társproducer: Dorota Roszkowska. Gyártó: HBO a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. 70 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11844