KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
   2014/március
JANCSÓ MIKLÓS
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Schreiber András: Két szűk esztendő Beszélgetés Havas Ágnessel
MELODRÁMA
• Pápai Zsolt: Pátosz és realizmus John Cassavetes modern melodrámái
• Kovács Ilona: Ha a botrány elmarad [RÉSZLET] Apácasors Diderot-tól napjainkig
LATIN BŰNÖK
• Géczi Zoltán: Latin bűn A latin-amerikai thriller evolúciója
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Czigány Tamás (1928-2014)
LATIN BŰNÖK
• Sepsi László: Foggal-körömmel Latin-amerikai horrorfilmek
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + fém [RÉSZLET] Paul Verhoeven – 2. rész
• Andorka György: Engedelmes test Robotzsaru
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Csonka napok Új szerb film
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Ki ölte meg Bambit? Julien Temple Sex Pistols-filmjei
TELEVÍZÓ
• Gáncsos Kármen: Éjjel-nappal fikció Televíziós dokurealizmus
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Én és énke a filmvásznon Amszterdam
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: A börtönből jött királyfi Joyce Maynard: Nyárutó
• Baski Sándor: Családi pótlék Jason Reitman: Nyárutó
KRITIKA
• Pályi András: Kérdések a múlthoz Wałęsa – A remény embere
• Huber Zoltán: Variációk kanapéra Couch Surf
• Nagy V. Gergő: Vissza a kamaszkorba Megdönteni Hajnal Tímeát
• Muhi Klára: Azok a régi hengergőzések Szerelempatak
MOZI
• Csiger Ádám: A plebejus herceg
• Baski Sándor: A Grand Budapest Hotel
• Kránicz Bence: Prince Avalanche – Texas hercege
• Forgács Nóra Kinga: Vijay és én
• Sepsi László: Én, Frankenstein
• Andorka György: Téli mese
• Huber Zoltán: Herkules legendája
• Roboz Gábor: Nyomtalanul
• Varró Attila: Műkincsvadászok
• Horváth Eszter: Idegen a tónál
• Kovács Kata: Végtelen szerelem
DVD
• Pápai Zsolt: Meteo
• Csiger Ádám: Mozimaraton: Akciófilmek hétvégére díszdoboz
• Soós Tamás Dénes: Hamarosan…
• Tosoki Gyula: Félelmetes nap
• Soós Tamás Dénes: A folyosó túloldalán

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Grand Budapest Hotel

Baski Sándor

The Grand Budapest Hotel – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Wes Anderson. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Ralph Fiennes (Gustave), Tony Revolori (Zero), Edward Norton (Henckels), Willem Dafoe (Jopling), Adrien Brody (Dmitri). Gyártó: Scott Rudin Productions / Indian Paintbrush. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 99 perc.

 

„Majd kinövi” – ezzel a mantrával szokták nyugtatni magukat és egymást az aggódó szülők csemetéik kamaszos különcségeivel szembesülve. Wes Anderson, túl a negyvenen, már egészen biztosan „úgy maradt”, eszében sincs megkomolyodni, vagy akár kilépni a komfortzónájából. Nincs is rá oka, stílusát a rajongói továbbra is töretlenül imádják, a sztárszínészek sorban állnak a legapróbb epizódszerepekért is, így minden új bemutatója automatikusan eseményfilmnek számít. Láthatólag nem zavarja, hogy masszív kultusz övezi munkásságát, különben aligha készített volna egy olyan filmet, amely tételesen felsorolja és ötvözi az eddigi életmű összes fontos motívumát. A Grand Budapest Hotel műfaját és burleszkszerű akciójeleneteit illetően A fantasztikus Róka úr caper-komédiáját idézi, romantikus hajlamait a Holdfény királyságtól örökölte, az Utazás Darjeelingbe road movie-jához hasonlatosan egy egzotikus, idegen kultúrában játszódik, és a két főszereplő, a címbéli hotel főportása és kifutófiúja révén ugyanúgy egy generációs kapcsolat dinamikája mozgatja, mint a Tenenbaumot vagy az Édes vízi életet.

Ezen a ponton Anderson talán már fél kézzel, rutinból fel tudná skiccelni sajátos szerzői univerzumát. A Grand Budapest Hotelben éppen ezt teszi, ellenállhatatlan zsenialitással, nem lenne ugyanakkor fair elhallgatni, hogy repertoárja új elemekkel is bővült. A politikai-közéleti affinitással eleddig kevéssé vádolható rendező felismerhető történelmi periódusba, a harmincas évek kelet-közép-európai közegébe helyezte a történetet, és bár a helyszín, a Zubrowka Köztársaság fiktív, a háttérben zajló események erősen rímelnek a valóságra. Anderson persze, Tarantinóhoz hasonlóan, elsősorban nem egy történelmi korszakra, hanem a korszak filmes reprezentációjára reflektál – erre utal a képaránnyal való játék –, a fasizmus mementói ennél fogva épp annyira hangulatfestő elemek csak, mint a szereplők bizarr arcszőrzete, a szürreális színkompozíciók vagy az európai népzenei hagyományokból merítő soundtrack. A csavarosnak tűnő, mégis roppant egyszerű történet álcája mögött a Grand Budapest Hotel valójában azt a saját útját járó, öntörvényű életművészt ünnepli – legyen az főportás vagy filmrendező –, aki akkor is makacsul ragaszkodik sosemvolt álomvilágának illúziójához, ha az a külvilág szemében menthetetlenül korszerűtlennek minősül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11851