KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vakrandi

Forgács Nóra Kinga

Un peu, beaucoup, aveuglément! – francia, 2015. Rendezte: Clovis Cornillac. Írta: Lilou Fogli, Tristan Schulmann. Kép: Thierry Pouget. Zene: Guillaume Poussel. Szereplők: Mélanie Bernier (MAchine), Clovis Cornillac (Machin), Lilou Fogli (Charlotte), Philippe Duquesne (Artus). Gyártó: Sofica Manon 5 / TMC / Cine Nomine. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 90 perc.

Egy napon debütált a hazai mozikban a Vakrandi című francia komédia és egy spanyol dráma, a Tízezer km – mindkét esetben az elválasztott szerelmesek témája áll a középpontban, a drámai feldolgozásban a távolság bizonyul áthidalhatatlannak, a komikus megközelítésben pedig ledönthetetlennek tűnik egy válaszfal. Clovis Cornillac filmje szeretettel karikírozott hőseivel és pozitív végkicsengésű történetével könnyű darab, nem is szel át óceánokat, mégis hasonló kérdésekről mesél, mint fajsúlyos társa: a döntésről, hogyan is kellene élni az életünket, az egymáshoz való kötődés vágyáról és az elszigeteltségről.

A férfi mogorva játéktervező, aki hosszú évek óta él lakásába, csendes magányába és egy már-már mániává vált játék tervének kidolgozásába zárkózva. Egy napon a papírvékony fallal elválasztott szomszéd lakásba költözik a nő, aki elnyomó kapcsolatból menekülve megtépázott önbizalommal keresi a lehetőséget, hogy zongoraművésszé válhasson. Egymásnak a Machin és Machine becenevet adják, egyre szorosabb viszony szövődik közöttük, melynek egyszerre generátora és akadálya az a bizonyos fal.

Adott tehát a drámai potenciál és a komikus alapszituáció. Hőseink helyzete a Tízezer km-ben látottak komplementere, nem együtt maradni, hanem ismerkedni igyekeznek, nem a távolból, hanem szomszédokként, mégis elszakítva. A Vakrandi romantikus komédia, ezt alá is húzza az érzékeny főszereplők vaskosabb megfelelőinek bevonásával. Inkább eredetieskedő, mint eredeti, mégis működnek a kissé megcsavart, ám nem elég bátor vonásokkal elrajzolt szituációk és karakterek. A sztori szolgál némi kéretlen didaxissal az emberi kapcsolatokat illetően, de saját keretein belül próbál örömet csempészni a filmezésbe, és mindvégig humánus marad. Mélységében közelébe sem ér spanyol társának, sem a Jean-Pierre Jeunet-i különös magányok hagyománynak, de azért megszívlelhető mozidarab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12428