KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/augusztus
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz István: A népmeséktől a csillagos égig Jankovics Marcell (1941-2021)
• Varga Zoltán: Túl a labirintuson Cakó Ferenc animációi
• M. Tóth Éva: Unokák fesztiválja Kecskeméti Animációs Film Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Kormos Balázs: Rengeteg, és még annál is több Fliegauf Bence epizódfilmjei
• Bakos Gábor: Kíméletlen szolidaritás Családi tűzfészkek: Cassavetes, Tarr, Hajdu, Pálfi
ÚJ RAJ
• Csantavéri Júlia: Egy római Nápolyban Matteo Garrone
• Szabó Ádám: Farkasok az utcán Bogdan Mirică: Kutyák // Matteo Garrone: Dogman
IZRAELI PANORÁMA
• Nagy Tibor: Pajzsból lett pallos Izraeli háborús filmek
• Keresztesi József: Nagykorúság Rutu Modan: Exit Wounds
• Schubert Gusztáv: Mártírok útja Lior Raz – Avi Issacharov: Fauda
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Az értelmezés terei Claire Denis és a Tindersticks
STAND-UP
• Teszár Dávid: Szűk tér, ötletbőség Bo Burnham: Inside
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Nem csak belső használatra Észt Filmhét
PILLANATKÉP
• Czirják Pál: Már nem fotó, még nem film Műcsarnok: Képekben gondolkodnak – Filmesek fotói
OROSZ MOZI
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
• Szíjártó Imre: Az új Aranyborjú Gazdagok az orosz filmben
KRITIKA
• Baski Sándor: Párkapcsolati tőke Így vagy tökéletes
• Margitházi Beja: Az élet írja Beszélgetés Bakony Alexával
• Margitházi Beja: Ami fontos, és ami nem Bakony Alexa: Tobi színei
• Zsubori Anna: Szörnyben az emberi Enrico Casarosa: Luca
MOZI
• Fekete Tamás: Hang nélkül 2.
• Varró Attila: Képhatalom Pippa Bianco: Megosztás
• Pazár Sarolta: A szerelem nem várhat
• Kovács Kata: Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák
• Roboz Gábor: Halálos kitérő: Az örökség
• Parádi Orsolya: Diana esküvője
• Benke Attila: A szerelem röviden
• Varró Attila: Halálos iramban 9.
• Kovács Patrik: Jeges pokol
• Huber Zoltán: Tolvajok társasága
• Lovas Anna: Fekete Özvegy
STREAMLINE MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Vedlések ideje
• Roboz Gábor: A szerelem aranyhala
• Baski Sándor: Nem vagyok, aki vagyok
• Jordi Leila: Nyolcadik éjjel
• Kránicz Bence: Apaság
• Vincze Teréz: Halgyermek
• Fekete Tamás: Bill és Ted – Arccal a zenébe
• Varró Attila: Végtelen nap
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A haza hősei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Enrico Casarosa: Luca

Szörnyben az emberi

Zsubori Anna

Disney animáció a kirekesztés ellen.

 

A köztünk élő humanoid szörnyek (lásd Frankenstein, a Farkasember vagy éppen a Mocsári szörny) régóta gyakori visszatérő témája a mitológia, az irodalom és a populáris kultúra alkotásainak. Ami igazán félelmetessé teszi őket az nem csak idegen mivoltuk, amely veszélyt jelent a környezetükre nézve, hanem éppen az, hogy van bennük valami emberi, azaz a nézőt-olvasót önreflexióra késztetik. Az emberi szörnyek, illetve a kirekesztettek és esélytelenek – leleményes angol kifejezéssel élve underdog-ok – szerepeltetése kedvelt tárgya a különböző Disney-filmeknek is, legyen szó A szépség és a szörnyeteg vagy a Szörny Rt. egyes főszereplőiről, vagy akár Rontó Ralphról. A Luca, a Disney-Pixar legújabb animációs alkotása a barátság (nap)szemüvegén keresztül szintén a szörny-underdog kérdéskörét szemléli, és teszi mindezt két világ határán, idilli tengerparti környezetben, az olasz Riviérán.   

Luca, a kíváncsi és tudásra éhes, tengeri szörnyfiú napjai unalmas egyhangúságban telnek. Bár arról álmodozik, hogy a felszínre úszik, ezt szülei szigorúan megtiltják neki. Élete azonban meglepő fordulatot vesz, amikor találkozik renegát fajtársával, Albertóval, aki úgy tűnik meglepően sokat tud az emberek világáról. Ketten együtt elhatározzák, hogy összeszerelnek maguknak egy – számukra a szabadságot megtestesítő – Vespa-robogót és bejárják vele a Földet. Amikor főhősünk szülei rájönnek, hogy fiuk a felszínre merészkedett, büntetésként Luca fura nagybácsijához száműznék a fiút, mire Luca úgy dönt, hogy elszökik otthonról és Albertóval a közeli településre, „Vespaváros”-ba mennek, hogy szerezzenek egy igazi robogót. Itt találkoznak a különc Giuliával, akinek az az álma, hogy első legyen a helyi Portorocco-kupán. A három underdog – a magyar fordításban „kishalak” – csapatot alakít, hogy együtt próbálják megnyerni a pénzdíjat, mialatt Luca és Alberto olyan emberi és hétköznapi dolgokkal ismerkednek meg, mint az olasz gasztronómia, a teleszkóp vagy akár az univerzum titkait firtató könyvek. Bár Luca eleinte vonakodik belevágni az új kalandokba, Alberto arra is megtanítja barátját, hogyan kerekedjen felül a félelmein: elmagyarázza barátjának, hogy mindenki fejében él egy „Bruno”, aki a céljaink elérésében gátol minket azzal, hogy azt sugallja, ezt nem tehetjük meg, vagy nem vagyunk képesek rá, és akit úgy lehet elcsendesíteni, hogy azt kiáltjuk: „Silenzio, Bruno!”.

A karakter- és a környezetábrázolást illetően a film egyszerre tekinthető az olasz rendező, Enrico Casarosa, korábbi rövid filmje, A Hold folytatásának, valamint vizuális parádénak – főleg, ami az olasz ételeket és a Riviéra ezer színben pombázó házait illeti – ami különösen szerethetővé teszi a filmet a pandémiás bezártság időszaka alatt. Ugyanakkor a történet egyes részei miatt első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Luca a jól bevált, régi sémákkal operál – ezt a véleményt alátámasztani látszik a sok áthallás a Disney egyik klasszikusával, A kis hableány-nyal –, a felszín alatt azonban meglepően időszerű kincsekre lelhet a figyelmes néző. Bár a mese fő témája a barátság, motívumán keresztül alkotói az elfogadást állítják fókuszba. Ez egyrészt jelen van a másság szempontjából, hiszen a film egyértelműen a kirekesztés és a xenofóbia elutasítása, és az önzetlen barátság mellett teszi le a voksát – ez az üzenet most különösen aktuális egyes kormányok homofób intézkedéseit figyelembe véve – azáltal, ahogy az emberi közösség elfogadja a tengeri szörnyeket és Alberto eladja a vágyva vágyott Vespát, csak azért, hogy ezzel megvalósulhasson Luca álma. Másrészt a film önmagunk elfogadására is ösztönöz Alberto leleményes „Silenzio, Bruno!” mottóján keresztül. A Luca tehát nem csak egy olasz nyaralásra invitáló, üde vígjáték – bár annak sem rossz –, sokkal inkább önismeretre tanít, megmutatja, hogyan találjuk meg és fogadjuk el magunkat és egymást: a Másikban, a „szörny”-ben, az emberit. Azt, ami összeköt minket.

 

LUCA (Luca) – amerikai, 2021. Rendezte: Enrico Casarosa. Írta: Jesse Andrews és Mike Jones. Kép: David Juan Bianchi és Kim White. Zene: Dan Romer. Gyártó: Walt Disney Studios / Pixar Animation Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 95 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15016