KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2021/október
JANCSÓ 100
• Hirsch Tibor: A látszat hatalma Jancsó összeesküvői
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A gyanú árnyékában A feleségem története
• Palotai János: „A munkánk akkor jó, ha láthatatlan” Beszélgetés Klingl Bélával
A HORROR ANATÓMIÁJA
• Kovács András Bálint: A félelem bére A horror-paradoxon
• Nemes Z. Márió: Kampókezek Fekete poszt-horror
• Varró Attila: A kor tünetei Pandémia-horror
SPANYOL VÉR
• Lénárt András: Hispánia görbe filmtükre Luis García Berlanga (1921-2010)
• Fekete Tamás: Gyilkos szeretet Új raj: Jaume Balagueró
• Huber Zoltán: Csak azért, hogy legyen Történetek a karanténból
• Kránicz Bence: Örökárvák Carlos Giménez: Paracuellos
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 2. rész
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Úszóleckék moralistáknak Sehenswert / Szemrevaló
DOKU-ZÓNA
• Margitházi Beja: Kegyvesztettek ügynöke Bryan Fogel dokumentumfilmjei
• Kránicz Bence: Vázlatrajzok, körvonalak Volt egyszer egy képregény
• Geréb Anna: Istenkeresők Szent Ignác útja
KRITIKA
• Kovács Kata: A legjobb dolgokon bőgni kell Felesleges lányok
• Baski Sándor: Van bocsánat Külön falka
• Pályi András: A csodavárás tükre Soha többé nem fog havazni
FILM / ZENE
• Déri Zsolt: Kényes részek Respect / Genius: Aretha
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mutánsok, menekültek PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Zene

Respect / Genius: Aretha

Kényes részek

Déri Zsolt

Aretha Franklin-pályaképek.

 A februárban bemutatott The United States vs. Billie Holiday után egy még nagyobb formátumú fekete amerikai énekesnő, a soul díva Aretha Franklin életrajzi filmje is megérkezett Respect címmel, sőt a Géniusz antológia-tévésorozat is Arethának szentelte – Einstein és Picasso után – az idei harmadik évadát.

Franklin már a halála előtti évtizedben is egyeztetett az életrajzi filmjéről, és mikor 2018-ban elhunyt, már biztos volt, hogy Jennifer Hudson fogja játszani (aki már első moziszerepével, a Supremes együttesről mintázott Dreamgirls című 2006-os zenés filmmel Oscar-díjat nyert), 2019-ben pedig az is kiderült, hogy a nagy afro-amerikai nőikon történetét fekete nők adaptálhatják vászonra, első mozis munkájukként, színházas és tévés múlttal a hátuk mögött: a forgatókönyvet Tracey Scott Wilson írta, a rendező pedig a dél-afrikai születésű Liesl Tommy lett.

Az 1942-es születésű Aretha Franklin korának legtöbb fekete énekesnőjéhez hasonlóan a templomi gospel világában kezdte, de ő a legelitebb szférában: apja, C. L. Franklin a vezető baptista prédikátor volt Detroitban, Martin Luther King barátja és polgárjogi harcostársa, akinek a házibuliján a Respect nyitójelenetében Ella Fitzgerald, Dinah Washington, Duke Ellington, Art Tatum és Sam Cooke is ott vannak vendégekként, mikor a kis Aretha megcsillogtatja bravúros zongora- és énektudását. Ezután egy tízéves korára fikcionált szexuális abúzussal és édesanyja halálának traumájával, majd – egy snitten belüli időugrás nyomán – 17 évesen már kétgyermekes anyaként látjuk (négy fia közül az elsőt 12 évesen szülte, két és fél évvel később a másodikat, bár meseszerű 1998-as önéletrajzában 14 és 16 éves korára csúsztatta ezeket a terhességeket).

A vallásos gospelből a szekuláris könnyűzenébe a hatvanas évek hajnalán átlépő művésznő a Columbia kiadónál kilenc nagylemezt készített, nagyrészt rhythm & blues, dzsessz és populáris sztenderdeket előadva, de bármilyen lenyűgözően is énekelt, egy nevével összekapcsolódó igazi sláger, signature song nem jött össze neki – mígnem 1967-ben az Atlantic céghez átszerződve Jerry Wexler producerrel és az alabamai Muscle Shoals fehér sessionzenészeivel felvette az I Never Loved A Man (The Way I Love You) dalt és azonos című csúcsalbumát. A koncertek mellett ezek a stúdiózások a film legjobb jelenetei, melyek megmutatják, hogy Aretha – bár lemezenként pár számot dalszerzőként is jegyzett – igazából hangszerelő-előadóként volt zseniális, ahogy magáévá tudott tenni mások által írt szerzeményeket. Közéjük tartozik a film címét adó Respect is: a szexi Otis Redding-szám a soul királynőjének listavezető slágerré izmosított 1967-es interpretációjában a feketék és a nők számára is tisztelet és méltóságot követelő harci dal lett! Amire önmagának is szüksége volt a kontrolláló apa és a brutális menedzser-férj dominanciája alóli önállósodáshoz, vagy ahhoz, hogy kiharcolja magának a férfiak mellett a társproduceri kreditet saját lemezein. Vagy az alkoholizmusa legyőzéséhez, amit a gospel gyökerekhez visszakanyarodó 1972-es Amazing Grace koncertlemez rögzítésével koronázott meg 29 évesen.

A Respect film a tárgyalt rövid pályaszakaszban sem igazán valósághű (Aretha 25. születésnapi tortáját 1967 helyett 1968-ban vágják be, az elhunyt Martin Luther King alapítványának pénzt gyűjtő Madison Square Garden-szuperkoncert és az európai turné a memphisi MLK-merénylet elé kerül a forgatókönyvben, részeg lezuhanása a színpadról meg 1967-ből a hetvenes évek elejére), és túl sok mindent kozmetikáz ki a történetből (például, hogy a Forest Whitaker által játszott prédikátor atya a gyülekezetéből egy 12 éves lányt is teherbe ejtett kicsapongásai során, és a folyamatos hűtlensége miatt hagyta el felesége is).

Az efféle kényes részek nem hiányoznak az idén márciusban bemutatott nyolcrészes Genius: Aretha tévésorozatból, melyet az első fekete Pulitzer-díjas drámaírónő, Suzan-Lori Parks jegyez, az énekesnőt pedig a Grammy-, Emmy- és Tony-díjas nigériai származású brit Cynthia Erivo alakítja. Ők sokkal árnyaltabb és hitelesebb képet mutatnak (a díva náluk folyton cigarettázik, míg a mozifilmben sosem), ráadásul teljes életpályát – külön epizódot kap például Aretha 1972-es protest albuma, a Young, Gifted And Black is (melynek címadó dalát egy nála is zseniálisabb zongorista-énekesnőtől és harcosabb polgárjogi aktivistától, Nina Simone-tól kölcsönözte) vagy az Arista kiadónál induló nyolcvanas évekbeli kommerszebb sikerperiódusa is. És a pazarul előadott zenei jelenetekhez ők is használhatták a híres kulcsdalokat – a Respectet kivéve.

 

RESPECT (Respect) – amerikai, 2021. Rendezte: Liesl Tommy. Írta: Tracey Scott Wilson. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Kris Bowers. Szereplők: Jennifer Hudson (Aretha), Forest Whitaker (Franklin), Marlon Wayans (White), Saycon Sengbloh (Erma). Gyártó: MGM / Bron Creative. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 145 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15080