KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2021/október
JANCSÓ 100
• Hirsch Tibor: A látszat hatalma Jancsó összeesküvői
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A gyanú árnyékában A feleségem története
• Palotai János: „A munkánk akkor jó, ha láthatatlan” Beszélgetés Klingl Bélával
A HORROR ANATÓMIÁJA
• Kovács András Bálint: A félelem bére A horror-paradoxon
• Nemes Z. Márió: Kampókezek Fekete poszt-horror
• Varró Attila: A kor tünetei Pandémia-horror
SPANYOL VÉR
• Lénárt András: Hispánia görbe filmtükre Luis García Berlanga (1921-2010)
• Fekete Tamás: Gyilkos szeretet Új raj: Jaume Balagueró
• Huber Zoltán: Csak azért, hogy legyen Történetek a karanténból
• Kránicz Bence: Örökárvák Carlos Giménez: Paracuellos
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 2. rész
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Úszóleckék moralistáknak Sehenswert / Szemrevaló
DOKU-ZÓNA
• Margitházi Beja: Kegyvesztettek ügynöke Bryan Fogel dokumentumfilmjei
• Kránicz Bence: Vázlatrajzok, körvonalak Volt egyszer egy képregény
• Geréb Anna: Istenkeresők Szent Ignác útja
KRITIKA
• Kovács Kata: A legjobb dolgokon bőgni kell Felesleges lányok
• Baski Sándor: Van bocsánat Külön falka
• Pályi András: A csodavárás tükre Soha többé nem fog havazni
FILM / ZENE
• Déri Zsolt: Kényes részek Respect / Genius: Aretha
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mutánsok, menekültek PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Külön falka

Van bocsánat

Baski Sándor

Kis Hajni rendezői debütje egy különleges apa-lánya kapcsolat megkapóan hiteles krónikája.

Kis Hajni már első nagyjátékfilmje leforgatása előtt megtalálta a saját hangját. Bemutatkozó rövid dokuját (2. em), a diák-Oscar-jelölésig jutó Szép alakot (2016) és a Friss Hús fődíját elnyerő Utolsó hívást (2018) összeköti a társadalom peremén élők iránti empátia, legyen szó idősotthonok demens lakóiról, reménytelenül szerelmes gimnáziumi takarítónőről vagy kivándorlásra készülő nagymamáról.

Az Inkubátor Program keretében elkészített, önéletrajzi ihletésű Külön falka is ennek a szemléletnek a jegyében született meg, csak ezúttal nem egy, hanem két, egymástól látszólag mindenben különböző ember világába vonja be nézőjét a rendező. Az egyik főszereplő a félárva, nagymamájával élő 12 éves Niki, a másik a hétévnyi börtön után szabaduló apja. A kislány szeretné megtalálni és megismerni a férfit, a kidobóként dolgozó Tibor azonban semmilyen formában nem akar részt vállalni Niki életében. Az alaphelyzet sablonos folytatást sejtet, az érdes modorú, veszett vadállatként viselkedő férfi szíve idővel nyilván megenyhül, apa és lánya megtalálják a közös hangot, és közben tanulnak is valamit egymástól.

Akár így is zanzásítható lenne a film, de Kis Hajni és Szántó Fanni forgatókönyve ennél azért rétegzettebb. A történet legelső verziójában még az anya bízta rá a gyereket a férfire, hogy viselje gondját a távollétében, a végső szkriptben az édesanya már csak a hiányával van jelen. A két főhőst összekötő feldolgozatlan trauma súlyt ad a történetnek, ahogy Niki és Tibor első találkozásának körülménye is – a férfi a kislány szeme láttára ver félholtra valakit egy éjszakai klubban. Ettől a pillanattól kezdve nem csak az a film tétje, hogy sikerülhet-e a családegyesítés, de megalapozottan merül fel az apai minta káros hatásának kérdése. A Külön falka tisztességgel ki is bontja ezt a szálat – miközben Tibor lépten-nyomon balhékba keveredik, Niki is egyre inkább elvadul, verekszik az iskolában és a nagymamájával is megromlik a viszonya. A kapcsolódási pontot apa és lánya közt így végül a kirekesztettség közös élménye hozza létre, véd- és dacszövetségüket pedig a külvilág ellenszenve pecsételi meg – és ezért sem hat elcsépeltnek, amikor a rendező a „menekülő szerelemesek” motívumához nyúl a fináléban.

A precízen kidolgozott dramaturgia ugyanakkor még nem szavatolná, hogy a Külön falka kiemelkedjen a személyes élményeken alapuló elsőfilmek mezőnyéből, sőt, a túlontúl lekerekített történet még ellene is dolgozhatna a katarzisnak. A kérges szívű verőember és a vadócsága ellenére is szimpatikus kislány egymásra találása olyan hollywoodi alaphelyzet, amelyből már-már művészet nem könnyfakasztó melodrámát készíteni. A simára csiszolt középutasság csapdáját Kis Hajni úgy kerüli el, hogy kockázatot vállal. Egyrészt az apa karakterét szinte a végletekig kiélezi, Tibor nem a fősodorbeli filmek klasszikus vagány rosszfiúja, aki csak annyira modortalan, amennyire az még szexi, hanem igazi, hús-vér ösztönlény, akivel bármelyik éjszakai klub bejáratánál összefuthatunk. Innen nézve külön bravúr, hogy sikerül őt a fináléra együttérzésre méltóvá tenni, köszönhetően többek közt Nyoszoli Ákos állandóan mozgásban lévő kézikamerájának, anely közelről, a hatásvadászatot mégis elkerülve rögzíti a főszereplők legapróbb gesztusait is.

A színészválasztással talán még ennél is többet kockáztatott a rendező. Mind Horváth Zorkának, mind a korábban ketrecharcosként ismert Dietz Gusztávnak ez az első szerepe, és ugyan az amatőrök szerepeltetésének komoly hagyományai vannak a magyar filmben, a Külön falka hőseinek nem „csak” létezniük kell a kamera előtt, hanem komplex érzelmi utat bejárniuk. Néhány hamisabban csengő félmondatot leszámítva Horváth tehetsége egyértelmű, és Dietz is tökéletesen kelti életre a figuráját, ami nyilván annak is köszönhető, hogy Kis megtalálta azokat a szituációkat, amelyekben a leghitelesebben lehetett becsatornázni a férfiből áradó nyers energiát.

A Szép alakhoz és az Utolsó híváshoz hasonlóan a Külön falka sem csak a témaválasztásában, hanem a nézőpontjában is mélyen humanista, ráadásul a szocreál kilátástalanságot közvetítő kelet-európai fesztiválfilmekkel ellentétben a reményt sem tagadja meg, sem a főhőseitől, sem a nézőktől.

 

KÜLÖN FALKA – magyar, 2021. Rendezte: Kis Hajni. Írta: Szántó Fanni és Kis Hajni. Kép: Nyoszoli Ákos. Zene: Oleg Borsos. Vágó: Gorácz Vanda. Szereplők: Horváth Zorka (Niki), Dietz Gusztáv (Tibi), Derzsi Réka (Nyomozónő), Galkó Balázs (Nagyapa), Honti György (Ügyész), Spolarics Andrea (Bírónő), Nádasdi Péter (Nyomozó). Gyártó: Proton Cinema /VisionTeam / MPhilms. Forgalmazó: Mozinet. 98 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15087