KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 2.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Sosem kaptok el

Varró Attila

Catch Us If You Can – brit, 1965. Rendezte: John Boorman. Írta: Peter Nichols. Kép: Manny Wynn. Zene: Basil Kirchin. Szereplők: Dave Clark (Steve), Barbara Ferris (Dinah), David de Keyser (Zissell). Gyártó: Anglo-Amalgamated. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 91 perc.

 

A 60-as években indult brit modernista rendezőgeneráció emblematikus lázadói szinte mind rátaláltak az alkotói énjükhöz tökéletesen illő könnyűzenei sztárra, markáns remekművekkel pecsételve meg örömteli frigyüket: Richard Lester bolondos anarchistája simán beillett volna ötödik gombafejnek a Beatlesbe (Egy nehéz nap éjszakája, Help), Nicolas Roeg könyörtelen, sötét szenvedélyű felforgatóként még Mick Jaggerrel pecózott (Performance), enigmatikus dekonstruktív művészként már David Bowie-val osztozott közös UFÓ-n (A földre pottyant férfi), Ken Russell bombasztikus szürreál-prófétája pedig eszményi társra talált a The Who-fenegyerek Roger Daltrey-ban (Lisztománia, Tommy). Ennek fényében érthető – bár módfelett sajnálatos –, hogy John Boormannak be kellett érnie a Dave Clark Five rock nélkül lázadó zsúrfiú-bandájával: ám a BBC cinema verité-berkeiből indult ifjú titán játékfilm-debütjét jelentő Sosem kaptok el szerencsére jóval többnek bizonyult egy kósza Red Balloonnál a Nagyítás korabeli légkörében.

Noha a történet hamisítatlan Nehéz nap éjszakája rip-offként indul a kaszkadőröket (!) alakító öt beat-kópéról, akik egy marhahús-reklámfilmben próbálják megkeresni az évi Ibizára-valót, röpke negyed órányi mókás montázs-expozíció után már Bolond Pierrot-ként robog a londoni nagypiactól egy mesés Devon-parti sziget felé, miután a főhős Dave Clark egy dögös sportkocsival megszökteti a kampány bájos, öntörvényű sztármodelljét a lelketlen húspiacról. A slágerdús zűrodüsszeia során Boorman – és a forgatókönyvet író Peter „Joe Eggs” Nichols – egyre sötétebbre festi a játékos tónust, nem csak a hőspáros útjába akadó sivár társadalmi látleletekkel (élen egy korai hippikommunát felszámoló katonai támadással), de a két fiatal közötti feloldhatatlan ellentétek kiélesítésével is, az út végén szembesítve őket a könnyed popfilmtől merőben műfajidegen tanulsággal. Lázadásukat nem csak a rendszer olajozott gépezete őrli fel könyörtelenül, de saját felszínes, komformista személyiségük is: épp olyan illúzió, mint az álomsziget, amelyet a dagály óráit kivéve népes földsáv köt össze a helyi turistaparadicsommal – valamint széles szerzői csapás a két évvel későbbi Point Blank Alcatrazával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15116