KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/november
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Elveszett illúzió Premodern értelmiségi melodrámák 2.
• Mohi Sándor: „Minden érdekelte” Ágh István Huszárik Zoltánról
• Kránicz Bence: A láthatatlan idő formája Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Schubert Gusztáv: Kell egy csapat Magyar producerek 1.
JEAN-PAUL BELMONDO
• Ádám Péter: Ászok ásza Jean-Paul Belmondo (1933-2021)
FILM ÉS IRODALOM
• Árva Márton: Nincs tiszta lap J. M. Coetzee-adaptációk
• Földényi F. László: Szerelmi történet 1931-ből Erich Kästner / Dominik Graf: Fabian – A vég kezdete
• Kovács Kata: Szerepcsere Jelenetek egy házasságból
• Greff András: A mozigalaxis őrzői Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Földváry Kinga: Varieté a nyúlüregben Bryan Talbot: Alice in Sunderland
A JÖVŐ BIRODALMÁBAN
• Varró Attila: Hamis próféciák Dennis Villeneuve: Dűne
• Andorka György: A szférák zenéje Jóhann Jóhannsson: Az utolsó és az első emberek
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 3. rész
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Vihar közbeni csend Karlovy Vary
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: A zenekar és a felfedező Creation Records – A történet
KRITIKA
• Baski Sándor: Gendermetafora az élő szövetben Titán
• Roboz Gábor: A legnagyobb pech Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai
• Huber Zoltán: A számok törvénye 007 Nincs idő meghalni
• Forgách András: Hableánymagány Hableány
• Kovács Patrik: Kiterítenek úgyis Eltörölni Frankot
• Vajda Judit: Károly 5-től 6-ig Tantrum
• Darida Veronika: Színház az egész Éjjeli őrjárat
MOZI
• Pazár Sarolta: Bachman tanár úr és az osztálya
• Árva Márton: Egy tolvaj lánya
• Fekete Tamás: El akartam rejtőzni
• Bartal Dóra: Normális világ
• Baski Sándor: Saját lifttel a pokolba
• Pozsonyi Janka: Szenvedélyes szomszédok
• Alföldi Nóra: Kuponkirálynők
• Varró Attila: Az utolsó párbaj
• Hegedűs Zsófia: Ainbo – A dzsungel hercegnője
• Huber Zoltán: Venom 2. – Vérontó
STREAMLINE MOZI
• Bárány Bence: Amerikai vacsora
• Roboz Gábor: Az önvédelem művészete
• Lovas Anna: Violet Evergarden: A film
• Benke Attila: Kő, papír, olló
• Varró Attila: Sosem kaptok el
• Alföldi Nóra: Bagdad Cafe
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Bűnös múltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

El akartam rejtőzni

Fekete Tamás


Volevo nascondermi – olasz, 2020. Rendezte: Giorgio Diritti. Írta: Fredo Valla és Tania Pedroni. Kép: Matteo Cocco. Zene: Marco Biscarini. Szereplők: Elio Germano (Antonio Ligabue), Pietro Traldi (Renato), Orietta Notari (Anya), Andrea Gherpelli (Andrea), Denis Campitelli (Nerone). Gyártó: Palomar / Rai Cinema. Forgalmazó: Cinenouvo. Feliratos. 120 perc.

 

Nem véletlen, hogy nem csak a képzőművészek, de talán az összes művészeti ág képviselői közül Van Gogh az, akiről a legtöbb filmfeldolgozás született. A kitüntetett figyelem valószínűleg nem elsősorban munkásságának, hanem hányatott sorsának szól: ideális képviselője a meg nem értett, szenvedésre kárhoztatott művész archetípusának, akinek nem csupán egész élete, de halála is tragikus és mindenki előtt ismert.
Az 1899-ben Zürichben született olasz Antonio Ligabue élete sok szempontból mutat rokonságot holland kollégájával. Sanyarú sors jutott neki is, ő is megjárta az elmegyógyintézetet, és képei is mutatnak némi rokonságot Van Gogh festményeivel. Döntő különbség azonban, hogy az ő tehetségét felismerték, őt magát pedig felkarolták és támogatták, nem csupán anyagi biztonságot adva neki, de kiállításai megszervezésével művészi kiteljesedésében is segítve.

A naiv festőről az 1977-es, háromrészes tévésorozat után Giorgio Diritti készített játékfilmet; a rendező szerencsére tartózkodott az életrajzi művek tekintélyes részének kedvelt és sokszor üres fogásaitól. Nem időzik hosszan hősünk gyerekkoránál, és nem kíván sem pszichológiai, sem művészettörténeti-esztétikai értelmezésekbe bonyolódni. Épp olyan alázattal, ámulattal és érdeklődéssel fordul Ligabue felé, ahogy hőse szemléli a világot és magát a létezést is. Ehhez pedig tökéletes színészt talált Elio Germano személyében, akinek alakítását tavaly Berlinben Ezüst Medvével ismerték el: ahogy Diritti kerüli a műfaj közhelyeit, úgy Germano is mellőzi a fogyatékossággal élők ábrázolásakor szívesen használt kliséket, a teátrális és eltúlzott gesztusokat, amiket ráadásul az excentrikus, különc alkotók eljátszásakor is előszeretettel használnak – inkább elrejtőzik karakterében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15119