KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Birtokviszony

Takács Ferenc

 

Rose Troche-nak ez a harmadik nagyjátékfilmje: a Los Angeles-i illetőségű rendezőnő az 1994-es Sundance-on tűnt fel Go Fish című munkájával, mely egy leszbikus szerelmi viszony története volt, majd a Hálószobák és előszobákkal (1998) folytatta, ebben a férfi-szexualitással foglalkozott. Mostani filmjében az a bizonyos „Middle America” a téma, a minden tekintetben átlagos, agyilag-nemileg „normális”, közepesen jómódú (azaz – honi fogalmaink szerint – meglehetősen gazdag) kertváros-lakók világa: a többszintes házak és úszómedencés kertek kényelmében és biztonságában élő, befutott szakértelmiségiek „élőhelyét”, a szuburbiát tanulmányozza Troche.

A „tanulmány” szó egyébként igen helyénvalónak látszik a Birtokviszony esetében: ha szépirodalmi analógiát keresünk, a hagyományos erkölcsrajz vagy erkölcstanulmány műfaja kínálkozik hasznos párhuzamként. Négy kertvárosi család életének a mélyére ás le a film, életük néhány napját veszi szemügyre megértő azonosulás és hűvös tárgyilagosság jól kimért és hatásos elegyével, bensőséges, ám iróniától sem mentes kisrealizmussal, s amit megmutat ezekből az életekből, abból ennek az emberfajtának és társadalmi rétegnek a lelki-szellemi állapotára vetül fény. A film szerint eléggé rossz állapotban van ez a réteg: a jómód és kiegyensúlyozottság látszat csupán, mögötte bizonytalanság, szorongás, kudarc, lelki torzulás, halálvágy és hasonló titkos férgek foga rágja ezeket az embereket. Láttukon még a jó öreg „elidegenedés” szót is bevetésre küldhetjük, hiszen ennek az erkölcsrajznak éppen az a kesernyésen kritikus tanulsága, hogy ezeket az embereket „birtokviszonyok” fűzik egymáshoz – pontosabban választják el őket egymástól –, s őszinte érzelmek és valódi emberi kapcsolatok helyett – a film angol címét idézve – „a tárgyak biztonságára” bízzák magukat, azaz nem önmagukra, hanem a tulajdonukra.

Tulajdonképpen ki is állíthatnánk a „jeles” minősítést, ha ebben nem zavarna két kellemetlen egybeesés. A film cselekmény-sémája – a látszatra egymástól függetlenül pergő életsorsok titkos egybeszálazása – Altman szabadalma, s egyébként is épp a minap láttunk egy igen jó ausztrál filmet, Ray Lawrence Szövevényét, amely ugyanezt a cselekménysémát alkalmazta a maga (ausztrál) szuburbia-erkölcsrajzában, helyenként kísértetiesen hasonló eredményekkel. Troche filmje így, ha mégoly ártatlan is benne, a másodlagosság gyanúját ébreszti nézőjében, s ettől a gyanútól nemigen szabadulunk, bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2309