KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Mátrix-kampány

A promo veled van

Nyírő András

A sokat ígérő előjáték után csalódás. Kultfilmből exploitation.

 

Minden kritikus tudja, hogy a jobb művek három részből állnak. A Mátrix Reloaded ez alól az aranyszabály alól kivétel, ugyanis két részre osztható. Az első részt a hagyományos esztétika nyomán nevezhetjük bevezetésnek, a második részt nevezzük az egyszerűség kedvéért így: Mátrix Reloaded. A mű szerves része ugyanis a hype, a felhajtás.

A Wachowski-fivérek ezúttal a közönség érdeklődésének felcsigázásában alkottak nagyot. Ezt az előzetes kampányt még viszontlátjuk majd a marketing-tankönyvekben, a brandépítés, a virális marketing és a cross selling címszavaknál. A márkaépítés kiindulópontja az előző termék, az internetes világ kultikus filmjévé előlépett Mátrix. Aprólékos munkával, sok fantáziával és pénzzel láttak neki az alkotók, hogy minden eddigi idők legerősebb mozis brandjét felépítsék.

Először is megkaptuk a Mátrix díszdobozos extra DVD-s változatát, számítógépes játékokkal, rendezői nyilatkozatokkal, és a művelt közönség számára nélkülözhetetlen egyéb nyalánkságokkal. Aztán jöttek a hírek. Aki olvasott újságot az elmúlt hónapokban, kívülről fújja, hogy a történet titkos volt a bemutatóig, és még a szereplőkkel is aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot. Természetesen a bemutató előtt felbukkant az interneten egy kalózfelvétel, amit egy hordozható kamerával készítettek valami sajtóvetítésen. A felvétel élvezhetetlen, de szépen ráerősít a bemutató előtti utolsó pillanatokban arra, hogy mennyire titkos is a projekt. Az internetet elárasztották az Animatrix felvételeivel, ahol animációs filmen a két epizód közötti időket dolgozzák fel. Ki ne hallott volna arról, amikor a rendezők azzal az ötlettel álltak elő, hogy egy külön autópályát akarnak építeni a forgatáshoz, a producer napokig nem volt hajlandó beszélni velük? Ki ne tudná, hogy egyszerre forgatták le a második és a harmadik részt, de a harmadikat csak az ősszel mutatják be? Aztán végre láthattuk az előzeteseket, ahol sejtetni engedték, hogy a ’99-es Mátrixnál még látványosabb, még cuccosabb lesz az új epizód.

A felajzott közönségnek már csak a számítógépes játékokat, pólókat, baseball sapkákat, napszemüvegeket, mobiltelefonra letölthető csengőhangokat és háttérképeket kellett felkínálni. A bemutató előtt nem volt valamirevaló médium, ahol ne lehetett volna mátrixosdit játszani, és kegytárgyakat nyerni. Ez a kampány a maga műfajában hibátlan, mestermunka. Az érdeklődés a plafonon, a mozikban kilométeres sorok, az eredmény visszaigazolja a mű első szakaszának átütő sikerét.

Itt jön egy apró, de a vállalkozás szempontjából nem jelentéktelen momentum: a célközönség fizet. Ha úgy állnának a dolgok, hogy post festa kell fizetni, akkor talán a mű második szakaszát, magát a filmet is kicsit komolyabban vették volna. De az új marketing gurui tisztában vannak az üzleti folyamatok minden apró részletével. A lényeg az, hogy a célközönség bejöjjön a moziba. Ha valaki egy éven át hagyta magát tüzelni, akkor nem fogja beismerni, hogy bizony ez egy ócska film. Ezt a hatást a jövendő marketing könyvei majd a „kognitív disszonancia- redukció” című fejezet alatt fogják tárgyalni. De ha mégis lesz néhány autonóm tagja a célközönségnek, aki csalódik, beszélhet, amit akar, nem lesz ember, aki elhiszi, hogy rossz a film, mindenki a saját szemével akarja majd látni, hogy mire is várt egy éven keresztül.

Mert bizony a Matrix Reloaded a vásznon csalódás. Mi köze van ennek a filmnek az internetes kultfilmhez? Egyáltalán, hol vannak már a ’99-es internetes lázálmok? Aki ma el akar helyezkedni, az nem a párttagságát tagadja le, hanem az internetes múltját. Márpedig sokan akarnak elhelyezkedni a nagy internetes lufi kipukkanása után. Mit adnak ma a Wachovski-fivérek? Neo nem telefonvonalakon át közlekedik, hanem szupermenként röpköd a város felett. Ebben a filmben nem is a telefonvonalak a fontosak, hanem valami kulcs, ki tudja miért. Trinity ráncos nyakú löttyedt néni lett, Morpheus pedig meghízott, mint a disznó. Smith ügynök osztódással szaporodik, és mindannyian űrhajókkal közlekednek, romvárosokban járnak-kelnek, mint egy ócska Menahem Golan sci-fi-ben. A látványosnak beharangozott jelenetek érdektelenek, hol van már az a nagy pillanat, amikor Neo egy visszafogott hátraszaltóval elhajolt a golyók elől? Itt minden túl van pörgetve, talán egy jelenet hozza vissza a régi Mátrix vizuális világát, amikor Neo egy kézmozdulattal megállítja a felé lőtt golyókat, és amikor leengedi a kezét, a golyók is leesnek a földre. Hiányzik ebből a filmből az a fantázia és könnyedség, amit a Minority Reportban Tom Cruise előad az adatbalettjével. A végén az ember azt hiszi, hogy a vécés néni tévedésből kapcsolta fel a villanyt, a filmet egyszerűen abbahagyták. Lehet, hogy nem csak mi unjuk az első Mátrix lebutított új változatát, de a rendezők is?

Az első Mátrix feljogosítana arra, hogy listát készítsünk arról, hogy mi minden hiányzik még ebből a folytatásból. De ne bántsuk a Wachovski testvéreket, egy éven át szórakoztattak minket, épp csak az utolsó két óra sikerült kicsit gyengén.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2322