KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A lé meg a Lola

Ágfalvi Attila

 

Zenére komponált film, ha nem is a fúga matematikájára.

Lolának húsz perce van arra, hogy százezer márkát kerítsen valahonnan a szerelmének, Manninak, aki ezt az összeget nagyvonalúan a metrószerelvényen felejtette, egy reklámszatyorban, az azt megtaláló ágrólszakadt legnagyobb örömére. Ha a pénz nem kerül elő a megadott időpontra, Manni halott. Lola, rövid gondolkodás után, nekiered, és fut, ahogy a film eredeti címe is mondja: rohan apjához a bankba, aztán tovább, a megbeszélt randevúra, persze elkésik: Manni addigra már... Nem lövöm le a poént, elég annyi, hogy eddig a film kifejezetten lendületes, sok jó ötlettel megspékelve, még az a régi tétel is megdőlni látszik, miszerint a németeknek, és különösen a filmeseiknek, nincs semmi humorérzékük: van nekik, csak a technó-nemzedékre kellett várni, hogy ez ki is derüljön. Mondom, eddig minden rendben. Sajnos, a film az első fél óra után újra elkezdődik, majd húsz perc múltán ismét: Tom Twyker úgy gondolhatta, ha csak egyharmad filmre való ötlete van, előre menekül, és csinál mindjárt hármat: nem új gondolat ez, Hal Hartley is hasonlót csinált a Flörtben. Miként ott is történt, itt sem bírja el a jól sikerült külcsín a vékonyka belbecset: Lola nagy futása(i) (jelentős sportmúltat gyanítok az ifjú színésznő teljesítménye mögött) szédítő irama ellenére vontatottá lassul, mikor már harmadszor látjuk, és a jó mozi ígéretéből a végére rokonszenves, de felejthető másfél óra lesz. Ami viszont örvendetes, hogy újabb nemzedék (gyaníthatóan a Love Parade-os) készítette el hitelesnek tűnő életérzés-alapfilmjét: hogy nagyon jól csinálják, az egész biztosan az ő érdemük; hogy ennyire nincs miről beszélniük, az viszont nem feltétlenül az ő hibájuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2967