KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hibátlanok

Köves Gábor

 

Kevesebbek lettünk egy legendával. Pedig szép lett volna, nem vitás: Joel Schumacher, a szuperprodukciók levezénylésében megfáradt profi visszatér a tiszta forráshoz, figyelmét a számítógépes story-board-ról a történetre és színészeire fordítja, kis pénzből nagy filmet csinál, afféle szerzőit. Szinte hallom, ahogy fellélegzik: végre, csakis magának (no meg azért egy kicsit az örökkévalóságnak is) dolgozhat!

Ő nem akart mást, csak megmutatni, hogyan látja ma a világot, s benne az embert – mondta volna, majd a tévénézők rászegeződő tekintetétől és az állva tapsoló kollégák örömujjongásától kísérve, látszólag kissé zavartan, de minden mozdulatában méltóságteljesen távozik a reflektorfényből. Hogy mit tart a kezében? Naná, hogy a legjobb rendezésért járó Oscart.

A homofób, amúgy érzéssel tangózó egykor hős zsaru (a fásultan játszó DeNiro) és a szomszédjában lakó, fiúnak született díva (a tehetséges Seymour Hoffman) kapcsolatát bemutató kamaradarab (a zsaru lebénul, s hogy újra beszélni tudjon, a transzvesztitától kell énekórákat vennie) úgy lett kitalálva, hogy fontos film legyen. Hogy hivatalosan sem került az áhított kategóriába, a díjosztók ritkán megnyilvánuló tisztánlátását mutatja.

Az őszinteség már szándékszinten kiveszett a projectből, mégis a film szinte minden kockájáról süt az író-rendező küldetéstudata. Hiába az elegáns címke, a drágának hitt parfüm pacsuli-szagot áraszt. Ennél már az is jobb, amikor Schumacher egyszerűen nem tudja, mihez kezdjen. Ilyenkor a giccsből krimibe, kisrealizmusba, (ritkán, de legalább működő) szatírába vált. Hőseink, Rusty és Walt hajlamosak az önbecsapásra, e gyengeséget mégsem ők példázzák a leginkább hitelesen. A Hibátlanok annyiban őszinte, amennyiben rendezőjét őszintén lehet sajnálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3092