KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

U-571

Harmat György

 

A cselekményváz a legerősebb ebben a filmben. A megtörtént események sorából oly ügyesen kiválasztott – és nyilván átformált – a II. világháborús, tengeralattjárós kommandóakció alaphelyzete, olyannyira szilárdan összecsavarozott a váratlan fordulatok egymásutánja, hogy könnyen feledjük a forgatókönyv gyengéit. Például azt, hogy a karakterek két kivétellel (a Kapitány és első tisztje) ködfoltok csupán.

Ebből következően a színészek közül a jellemábrázolás lehetőségét Matthew McConaughey (első tiszt) és Bill Paxton (kapitány) kapja csak meg, a kiváló Harvey Keitel alig, a rocksztár Jon Bon Jovi pedig egyáltalán nem, pusztán időnként ott van a vásznon.

A rendezés megbízható munka. A film kezdőjelenetét (hadihajóról ledobott mélységi töltetek támadása a tengeralattjáró ellen) még kétszer ismétli meg a rendező, bizonyítva jártasságát a fokozás fortélyaiban. Szaporodik a bombák száma, egyre közelebb robbannak, mind nagyobb pusztítást végezve. Ráadásul együtt kerülnek bevetésre a modern filmhangtechnika vívmányaival: a hatás nem marad el.

Amerikaiak a németek ellen. Tudjuk, ki győz. Tengernyi mélységeket persze nem várunk az effajta mélytengeri filmtől, e hollywoodi darab azonban – említett „fogyasztási értékei” ellenére – minden szakmai, érzelmi többlet híján van, ami akár a maga műfajában emlékezetessé tehetné.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3093