KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/július
• Schubert Gusztáv: A szakma mikroklímája Vita a filmgyártásról – Kovács András
• Schubert Gusztáv: Kalandra fel! Vita a filmgyártásról – Makk Károly
• Schubert Gusztáv: Dinamikus esélyegyenlőséget! Vita a filmgyártásról – Jancsó Miklós
• Bikácsy Gergely: A kukkoltatók Egészséges erotika
• Ardai Zoltán: Düh és textúra Beszélgetés Timár Péterrel
• Barna Imre: Popreál Popeye
• György Péter: Az álomgiccs vidámparkja A képregényről
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Lidércek háborúja Belgrád
• Zsugán István: Új szerzők, régi mesék Sanremo

• Antal István: Jean Genet föld alatt Egy nem látható film története
• Kovács András Bálint: Új hullámok Európában
• Marx József: Az ellopott bicikli Jegyzetek a neorealizmusról
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Varjas Endre: Igazságvadászat Vagyim Abdrasitov

• Pörös Géza: Váljanak a filmkultúra igazi műhelyeivé Megalakult a Magyar Filmklubok Szövetsége
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: Indiana Jones és a végzet temploma
• Báron György: Egy maréknyi dollárért
• Kovács András Bálint: Egy bolond százat csinál
• Vida János: Szamurájháború
• Nóvé Béla: Zsaroló zsaruk
• Kabai József: Kacor, a detektív
• Tóth Péter Pál: Mire megyek az apámmal?
• Upor László: Balkán Expressz
• Faragó Zsuzsa: Veszélyes repülés
• Kapecz Zsuzsa: Tarts még, tarts még, bűvölet!
VIDEÓ
• Beke László: A kép csábítása avagy a csábítás képei Bódy Gábor videóinak elemzése helyett
• N. N.: Marler-díj
• Peternák Miklós: Építők
• Preisich Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
• Bódy Gábor: Építők Bódy Gábor videó-tervezetének egyik fejezetéből – Beszélgetés Preisich Gáborral
KÖNYV
• Balassa Péter: „Ki látogatott meg bennünket?”
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: NDK rajz- és animációs filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy maréknyi dollárért

Báron György

 

Különös néha a filmek sorsa. Sergio Leone első – 1964-es – westernjét, az Egy maréknyi dollárért címűt Olaszországban Bob Robertson, az NSZK-ban pedig Georg Shock neve alatt forgalmazták a mindig bölcs forgalmazók, akik egy pillanatig sem hittek abban, hogy egy olasz westernrendező neve tömegeket csal a mozikba. Csak a nagy siker hatására merték később kiírni a plakátokra Sergio Leone nevét. Azóta – mindenekelőtt a Volt egyszer egy Vadnyugatnak köszönhetően – a Leone-név márka lett a mozipiacon. Igaz, ha Kuroszava nevét írják ki, akkor sem tódulnak az emberek a mozikba. Pedig a nagy japán rendező 1961-ben már megfilmesítette az Egy maréknyi dollárért történetét, A testőr címen. Néhány hétig a budapesti Filmmúzeum is játszotta, csüggesztő érdektelenség mellett, s – az úgynevezett nagyközönség számára – sovány vigasz, hogy Nemes Nagy Ágnes szép esszét írt róla akkoriban a Filmvilágba. Talán ha Kuroszava remekét Leone nevével próbálják eladni, szétverik érte a kiskörúti pincemozit. Hiszen az édeskés-banális Sturges-féle A hét mesterlövészt is sokkal többen nézték meg, mint eredetijét: Kuroszava A hét szamuráját. Különös néha a filmek sorsa.

Az Egy maroknyi dollárért volt az egyik első „spagetti-western”, melynek sikere hosszú évekre szólóan divatot és műfajt teremtett. E műfaj kétségkívül legnagyobb – talán egyetlen jelentős – alkotója Sergio Leone, még akkor is, ha az ő filmjein is, akárcsak az egész irányzaton érződik valamifajta másodlagosság: filmjei nem a vadnyugati ethoszról, hanem az ezt megörökítő western-műfajról szólnak.

Leone az Egy maréknyi dollárértban még csak tanulja a műfajt. Méltánytalanság volna filmjét Kuroszava mesterművével összevetni. A testőr egyike e műfaj keserű és nyers remekléseinek. Leone sem nem hálátlan, sem nem ügyetlen tanítvány. Akárcsak az ősz japán mester, ő is bravúrosan használja ki a klausztrofóbiásán szűk játékteret: a kis vadnyugati falut, melyben egymással szemközt áll a két vetélkedő haramiacsalád háza. Sokat tanult továbbá Fordtól és Peckinpahtól: a jellegzetes western-helyzetek megkomponálásában, a feszültség késleltetésében, a ritmus lelassításában és hirtelen meglódításában mindenekelőtt. Leone tehát folyamatosan beszéli a western nemzetközi nyelvét, s ez nem kis dolog, hiszen csak a sznobok és tájékozatlanok hihetik, hogy ez könnyű nyelv. Azok, akik a Derrick-sorozatot rendre összetévesztik a Hitchcock-filmekkel, Piedonét pedig John Wayne-nel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5767