KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lebegés

Bérczes László

„Három nap múlva negyven éves leszel!” Mindenki ezt hajtogatja Szerjózsának, és ő is állandóan ezt motyogja maga elé. „Igazán benőhetne már a fejed lágya” – szól az egyik, „legalább a terveidet mondd el” – bíztatja a másik. „Mondj egy tósztot” – kérik hiábavalóan a születésnapján. Ennek a negyvenéves „fiatalnak” nincs szava. Ha mégis szól, akkor hazudik, kitalál valamit, álmodozik. Arról álmodik, hogy repül. Repül, és beleolvad a természetbe, azonossá válik önmagával és a világgal.

Szerjózsa születésnapi piknikje az erdőben: a kompánia serény pánikban toporog majd a parton, az ünnepelt pedig mint ázott Platonov didereg egy fa mögött. És most már be kell vallania, amit eddig is nagyon jól tudott: nem fog repülni, nem fog vele történni semmi. Legfeljebb az, ami eddig. Gyöngyöző homlokkal ébred, a távoli állomás éjszakai hangjait hallgatva virraszt a hideg konyhában, másnaposan bóbiskol a tervezőasztal fölött, dühödten otthagyja családját, aztán visszakéredzkedik, nőket szólít le, majd szó nélkül meglép, rozsdás, néma telefonfülkékben ácsorog... A születésnap után is „minden úgy lesz, mint régen”.

A rendező, Roman Balajan irodalmi ihletettsége nyilvánvaló. Előző filmje (Magányos farkas) Turgenyev elbeszéléséből készült. A Lebegés ugyan ma játszódik, farmernadrágokat és Moszkvicsokat, kazettás magnókat és panellakásokat látunk, de az emberek Csehovot idézik: terveznek, álmodoznak, és a válasz reménye nélkül mondják reménytelen monológjaikat. Oleg Jankovszkij, a főszereplő örökös kamaszkorba zárt negyvenest alakít. Tehetséges ember, feszíti az energia, de belső tartás, külső kapaszkodók és társak nélkül nem tud a saját lábára állni. Így lesz belőle „nehéz ember”, aki állandó kiszakadási, „repülési” kísérleteivel folyton sebeket ejt és kap. Így lesz belőle szánalmas bohóc, komolytalan figura is, akinek minden tette érvényteleníti az előzőt és a következőt. Oleg Tabakov alakítja az atyai jó barátot. Mint ottfelejtett, nagyra nőtt törpe ücsörög egy gyerekhintában és fáradtan, kiégetten bámulja barátja vergődését. Elkeseredett konyhai vodkázásuk a film legszebb pillanatai közé tartozik (talán azért is, mert „eredetiben” énekelnek, és nem kell a méltatlanul igénytelen szinkronra hagyatkoznunk). Ljudmilla Gurcsenkót az öregedő szépasszony szerepében látjuk. Alkalmi ismerősei, pocakosodó csodálói közt végtelenül egyedül van, de magányát méltósággal viseli.

Tébláboló hősünk egy filmforgatásra is betéved. A filmrendezőt Nyikita Mihalkov alakítja. Balajan tiszteletadása és vallomása ez. Filmje ugyanazt az embermeleg orosz európaiságot idézi, amit Mihalkovtól megismertünk. Csendes magyarországi fogadtatása is rá emlékeztet. Észre sem vettük: filmrendező született.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6124