KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madonna, milyen csendes az este

Gáti Péter

 

A hazai és nemzetközi filmvígjáték-termés mai, színvonalát tekintve hét szűk esztendős korszakában öröm olyan megkapóan eredeti látásmódról árulkodó filmkomédiát látni, mint ez a most bemutatásra kerülő olasz alkotás.

Francesco Nutiról, a főszereplőről idáig sohasem hallhattunk, mégis mintha más-más alakba bújva már találkozhattunk volna vele a filmvásznon. Keaton, Chaplin, Tati, halványan Woody Allen és főleg Maurizio Nichetti – a nálunk is játszott Pukk! és Ratataplan című vígjátékok rendező-főszereplőjének – neve juthat az eszünkbe, amikor e kiváló filmhumorista szellemi rokonságának nyomait kutatják. Nuti magára maradt, de mégis rendíthetetlen életkedvű, érzelmeit rezzenéstelen fapofával palástoló hőse távoli rokona annak a bohócnak is, akinek rizsporos maszkja mögé bújva a XX. század művészei oly gyakran adtak hangot a világgal szembeni fenntartásaiknak és különvéleményüknek. A Nuti által kiválóan megformált figura minden megnyilvánulása annyira eltér a szokványostól, az emberi gesztusrendszer és viselkedési mód bevett sémáitól, hogy e magatartás hatására az ábrázolt valóság is állandó idézőjelek közé kerül. Ebben a filozofikus humorban a groteszkség és a burleszkszerűség már nem annyira a főhősre, mint inkább az őt körülvevő világra jellemző, amelyben – úgy tetszik – ez a chaplines, csetlő-botló valaki az egyetlen normális, komolyan vehető ember. A szatíra és a groteszk eszközeivel ábrázolt szereplők láttán az a benyomásunk, hogy az itt megidézett valóságnak színe nincs is, csak fonákja.

Hősünkkel különösebb tét nélkül történnek a dolgok, és a néző a furcsa, őrült kavarodásban elbizonytalanodik. Minden humorossá és pokolian blőddé válik, míg végül már nem marad viszonyítási lehetőségünk ahhoz, hogy a komikust elválaszthassuk a tragikomikustól. Észrevétlenül belesétálunk e gondolatgazdag, fanyar humorú film alkotóinak mesteri csapdájába. Mire rájövünk, hogy rólunk, a mi világunkról szól a mese, már nem tudjuk, hogy nevessünk, vagy inkább sírjunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6126