KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robotokkal a Szaturnusz körül

Báron György

 

Kétfajta film nyújt hálás témát a kritikusnak: a remek és a csapnivaló. A moziprogram legtöbb darabja azonban, sajnálatos módon, e kettő közötti „szürke mezőnyben” helyezkedik el: amolyan középfajú opusz, amely jószerivel még felháborodást sem kelt. „Legalább fércmű volna!” – sóhajt fel a mindig ügyes kaptafa-film láttán az ordító giccsekre és csillogó remekművekre vágyakozó makacs bíráló.

Marek Piestrak sci-fije – amely egyébként Stanisław Lem jóval igényesebb Pirx-novellájából készült –, ilyen precíz, takaros kis semmiség. A rossztól ugyanolyan távol áll, mint a jótól; akárha – sci-fi-módra – komputer készítette volna. Pedig a bevezetés a filmtörténet egyik nagy mítoszát, a Frankenstein-legendát idézi. Műember kel életre, félelmetesen csapkodó művillámok között, akárcsak James Whale 1931-es nevezetes Frankenstein-filmjében. Aztán, az őssémát követve, teremtői ellen fordul. Lem novellájában nem nehéz felfedeznünk a homunculus- vagy Golem-alaptörténet újmódi variánsát. A filmfeldolgozásból azonban kimaradt a Pirx-novelláknak a konkrét történeten átszűrődő csöndes filozófiája és az író ironikus megértő emberábrázolása – azok az erények, amik Lem írásait a műfaj maradandó darabjaivá teszik. Ehelyett újkeletű mozisémákkal töltődött fel az amúgy kurta sztori: parádésnak szánt autósmerénylettel, iparmonopóliumok fenekedéseivel, sztriptízjelenettel. A novella esendő Pirx kapitányából amolyan sci-fi James Bond vált: rettenthetetlenül unalmas hős, aki végül – természetesen – legyőzi a robotot.

A film egyébként 1979-ben nagydíjat nyert a tudományos-fantasztikus filmek trieszti fesztiválján (lásd a Filmvilág 1979. 18. számát), amiből arra következtethetünk, hogy a műfaj többi darabja még ennél is rosszabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7566