KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/április
POSTA
• Kovács Dénesné: Ki nem ismeri Hammettet?
FILMSZEMLE
• Ágh Attila: Kényszerfiatalok és a történelem
• Schubert Gusztáv: Töredékek dramaturgiája Beszélgetés Székely Gáborral
• Zalán Vince: A krónikás ember Bábolna
• Reményi József Tamás: Övön alul Falfúró
• Szilágyi Ákos: A rendetlenség varázsa Beszélgetés az elfogulatlan filmezésről
• Koltai Ágnes: Hollywoodi suszterek Szerelem első vérig

• Hankiss Elemér: Üde és gyilkos naivitás Keserű igazság
• Faragó Vilmos: Háború és háború Jöjj és lásd
• Ardai Zoltán: Boldogságmontázs Dziga Vertov, a filmszem-ember
• Bikácsy Gergely: Hidegtál, sok késsel Bűnügyi film francia módon
FESZTIVÁL
• Báron György: Tükröződések London

• Mándy Iván: Marlene Dietrich
• Dárday István: Az elmulasztott reform Vita a filmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Nincs kettő négy nélkül
• Nóvé Béla: A kövek ura
• Báron György: A tiszteletbeli konzul
• Kapecz Zsuzsa: Vitorlás a láthatáron
• Máté J. György: A smaragd románca
• Upor László: Vaskos tréfa
• Baló Júlia: Mi lenne, ha...
• Farkas Ágnes: Váratlan fordulat
• Mészáros István: Nap, széna, eper
• Bérczes László: A borotvás gyilkos
• Vida János: Fehér lótusz
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: A műsorszóró műhold jelen és jövője Televíziók versenye
• Boros István: A hold árnyékában... Budapestről nézve
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Marlene, stílus nélkül

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Rocco és fivérei

Nagy Istvánné

 

Kedves Filmvilág!

 

Érdekes Visconti-cikkükbe, az a gyanúm, tévedés csúszhatott. A Rocco és fivéreit – írják – „annak idején, húsz évvel ezelőtt több mint kétmillióan (!) látták hazánkban.” Még a figyelem-felkeltő felkiáltójel sem győz meg. Kétmillióan nem láthatták akkor. Igaz, utána még felújították, igaz, a televízió is játszotta. Ezt mind beszámítják? Vagy az tévesztette meg önöket, hogy két részes a film, s a filmforgalmazási statisztikák ilyenkor külön számítják az első és a második rész nézőit? Válaszukat várva, tisztelettel.

 

özv. Nagy Istvánné

Budapest

 

*

 

Tisztelt olvasónk!

 

A szóban forgó adatot erősen lefelé kerekítve (!) Nemeskürty István A filmművészet nagykorúsága című könyvéből kölcsönöztük.

A Rocco és fivérei bemutatója 1961 szeptemberében volt. Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy ez az az év az elmúlt negyedszázad mozitörténetében, amikor a legtöbb belépőjegyet váltották hazánkban.

 

A szerk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7383