KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hölgyem, Isten áldja!

Schéry András

A cserbenhagyott nőt színész élettársa nemcsak cserben, de egy lakásban is hagyja, amelyet – gazember voltát hangsúlyozandó – kiad egy kollégájának. Éjnek évadján be is állít az új lakó. Szabályos vígjátéki alaphelyzet, ósdi avagy örökzöld, attól függően, ki hogyan értékeli a papa, illetve lassan már a nagypapa moziját, amely – ebből a filmből ítélve – korához képest bámulatosán jól tartja magát, épp csak elvétve kell egy kicsit lassítania az iramot.

Neil Simon forgatókönyvíró és Herbert Ross rendező ügyel arra, hogy a mozi csak annyira hasonlítson a mindennapi életre, amennyi a nézői beleéléshez elengedhetetlen: a helyzetek, a figurák, a párbeszédek (a bőven adagolt gyerekszáj-beköpésekkel) soha ne legyenek annyira életszagúak, hogy komolyan kelljen vennünk őket. A nevetést csak egy-egy jólesően könnyes-bús pillanat szakíthatja meg, amelynek sohasem szabad a néző eszébe juttatnia saját hétköznapjainak feltehetőleg kevésbé mulatságos és színes valóságát, így hát a két összezárt csődtömeg: a bogaras Off-Off-Broadway-i színész (a zseniálisan komédiázó Richard Dreyfuss) és a kiöregedett revütáncosnő meséje illő mennyiségű bonyodalom után happy enddel zárul, miután maximálisan teljesítette feladatát: két órányi maradéktalan kikapcsolódást nyújtott. A kellemes szórakozást pedig – nemcsak a papa illemkódexe szerint – illik megköszönni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7634