KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lányom nélkül soha

Turcsányi Sándor

 

Szegény gazdag Amerika! Méregdrága oktatófilmeket gyárt arról, amit a magyar lányok már vagy 20 éve von Haus aus megtanulhattak: ne menjenek férjhez idegenbe, pláne más földrészre, mert ott majd kapnak az emancipált fejükre, jól elcserélik őket egy kecskéért (és akkor hiába áldozott annyit a tanításukra állam bácsi).

Ám a hiszékeny, talpig becsületes amerikaiak mindig lépre mennek. Íme egy szép, igaz történet („true story”): amerikai menyecske és szolid perzsa férj hét évig élnek, mint galambok Amerikában. Akkor gyerekükkel nyaralni mennek Iránba, s itt a pasasból kitör az iszlám fundamentalista vadállat. Anya és gyermeke fogságba kerülnek. Harcolnak a szabadságért a gonosz perzsák ellen. A filmtörténet leggonoszabb perzsái ellen. Sok primitív, erőszakos, bigott alak. Alig is akad közöttük egy igaz ember (csempész), a szuperzsa. Mikor sikerül hazajutni Amerikába, két óra egy percig izgulhat a mozinéző.

Ha már propagandafilm, akkor inkább a hiányszakmákat (tűzmadár, tűzoltó, vasutas) népszerűsítse. Egy Láttuk még nem állíthatja meg a forgalmazókat, sem felbujtóikat. Sebaj, ez jár nekünk. 14 óra munka, 8 óra pihenés, 2 óra rasszizmus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4267