KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vakjáték

Tamás Amaryllis

 

Mintha a Mario és a varázsló szuggesztív travesztiáját készítette volna el vizsgafilmjeként a Lodzi Filmművészeti Főiskolán Dominik Wieczorkowski-Rettinger. Az inspiráció Thomas Mann-i; a szereplők a plakátragasztók kasztjának szürkén tarka sokaságából emelkednek ki.

Az Öreg, a rejtélyes Cipolla-figura mániákusán hisz az akaratnak, a pszichés energiának a nehézkedési erőt is legyőző erejében. Számára a repülés a teremtés mágikus újrafelfedezésének szimbóluma. A megközelíthetetlen másik világ halálos bűvöletének áldozataként vonzza-taszítja médiumait, megölt fiát, elhagyott szeretőjét, zsarolható pszichiáter barátját és gátlásos pártfogoltját, Mario-Jedreket. Az Öreg végigjátssza a sorstól rászabott szerepet; halálba küld és gyógyít, elkápráztat és összeroppant. A „nagy ugrásra” végül maga vállalkozik, extrém kísérlete mégsem önmaga felett kimondott ítélet, hanem cinikus válasz magamagának s üzenet a mindenkori Cipolláknak a mélyben állók lelkierejéről.

A cipollai világ – e nyomasztóan sejtelmes atmoszférájú, kitűnően megfigyelt portrék, helyzetek és színterek mozaikjából összeálló film szerint – ha létezik, csak saját paródiájaként vegetál, s ábrázolása is csak karikatúra lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4739