KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Ádám Péter: Claude Sautet (1924–2000)

• Forgách András: Az utolsó jakuza A Kitano-kollekció
• N. N.: Kitano Takeshi
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Elsüllyedt mozi Velence
• N. N.: Az 57. velencei filmfesztivál díjai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Elveszett ifjúság Petőfi '73–2000
• Gazdag Gyula: Helyszíni szemle
• Muhi Klára: Gorbacsovon innen, gvantanamérán túl A kis utazás

• Bikácsy Gergely: Vén újrealizmus? A filmtörténet börtönében
• Kömlődi Ferenc: Túl a biológián Evolúciós filmmesék
• Varró Attila: Kívülállók X-Men; Dogma
• Bóna László: Kalandterápia Túlélőtévé
• Turcsányi Sándor: Tücskök, hangyák, méhecskék kalandorok kíméljenek!
• Nánay Bence: Tanmese George Lucas, a világjobbító
• Tanner Gábor: Torreádorsirató Ladislao Vajda
• Bán Zoltán András: Egy centiméter A harmincas évek filmzenéi
KÖNYV
• Kelecsényi László: A nagy szürke Balogh Gyöngyi–Király Jenő: „Csak egy nap a világ...”
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Családi körképek Karlovy Vary
KRITIKA
• Varga Balázs: Magányos lovag Aranymadár
• Báron György: Vissza az ólomidőbe A lövés utáni csend
• Bori Erzsébet: Vízicsoda Tuvalu
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Hétfő
• Békés Pál: Szerelmem szelleme
• Glauziusz Tamás: Végső állomás
• Bori Erzsébet: Angyal a lépcsőn
• Köves Gábor: Shaft
• Pápai Zsolt: Csapás a múltból
• Kovács Marcell: Horrorra akadva
• Hungler Tímea: Cool túra
• Korcsog Balázs: Sakáltanya
• Mátyás Péter: Robbanáspont
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Selejtező

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Balázs Béla filmkritikái – először magyarul

Nanuk, az eszkimó

Balázs Béla

 

Sajnos a törvény ma még nem bünteti a megtévesztő és jogtalan alcímeket. Az Urania cégnek ezt a középszerű tanfilmjét [Rendezte Robert J. Flaherty, 1922 – A szerk.] „lenyűgöző emberi sors”-ként reklámozták. A közönséget félrevezették, és ez nyilvánvaló csalás, ami például Németországban büntetendő cselekedet. Ha az évad ilyen alcímekkel indul, akkor résen kell lennünk. Ameddig a törvény nem oltalmaz bennünket, addig a sajtó nyilvánosságának segítségével védjük majd magunkat.

A feliratok csöpögnek a meghatódottságtól, hogy milyen hőstetteket vitt véghez a filmexpedíció. Állítólag még a felvevőgépük is befagyott. Ez lehet az oka annak, hogy olyan keveset látunk. Egy eszkimó férfi vadászik, halászik, evez és felépíti hókunyhóját. Ennyi az egész. Bár néhány felvétel egészen jól sikerült, ez a sarkvidéki táj olyan, mint bármelyik hóborította vidék. Mennyire másak, mennyire borzongatóan meg-rázóak voltak a felejthetetlen Shakleton-filmek képei! Ezekről a tragikusan monumentális, majdnem kozmikus távlatú felvételekről valóban a világ örökké tartó éjének jeges lehelete csapott meg bennünket. Ebben a szegény Nanuk-filmben meg csupán egyetlen motívumot találunk, amelyik hat az érzelmekre. A kutyák kint üvöltenek az éjszakai hóviharban, mialatt az eszkimó férfi kunyhójában nyugovóra tér. Hiába, a kutyák sorsa sokkal megrendítőbb!

Egy dolog érdekelhetett volna bennünket ebben a filmben, mégpedig az eszkimók arcjátéka. Mert e tekintetben küldetése van a filmnek. Mert még mindig rejtély számunkra, mi is az arc néma beszédének lényege, hogyan lehetséges az, hogy egy meg-ránduló arcizom a léleknek olyan rezdülését közölje, melynek megfogalmazásához szavaink nem eléggé kifinomultak, és hogyan lehetséges az, hogy azt az arcjátékot is megértjük, amelyet azelőtt sohasem láttunk. Sohasem hatolhatunk a titok mélyére, ha csupán a fiziognómia és a mimika terrénumán maradunk. A filológia az összehasonlító nyelvtudomány segítségével tárja föl’ a nyelv törvényeit. A film segítségével az összehasonlító fiziognómiai kutatásokat kellene megalapozni.

Sajnos az eszkimók nem játszanak ebben a filmben, nevetésük, úgy tetszik, nemigen különbözik a miénktől. De aki látta már amerikai filmekben, hogyan játszanak az igazi indiánok, az tudja, milyen csodálatosan más az arcjátékuk.

 

Der Tag, 1923. augusztus 31.

Zalán Péter fordítása

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 04-05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6691