KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lázadó

Sándor Anna

Insurgent – amerikai, 2015. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Brian Duffield, Akiva Goldsman. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplők: Shailene Woodley (Beatrice), Ansel Elgort (Caleb), Theo James (Four), Kate Winslet (Jeanine). Gyártó: Mandeville Films / Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 119 perc.

Az Éhezők viadala-klónként bemutatkozó A beavatott-trilógia második része a kiválasztottságra és a különlegességre fókuszáló young adult-filmek vegytiszta tételmondatait sűríti két órába. Ez némi távolságtartással felettébb szórakoztató és tanulmányozásra méltó. Az abszurd itt a magát halálosan komolyan vevő forgatókönyv és a filmet a szándékolatlan műfajparódia határára sodró kijelentések között feszül. A zsánerre jellemző témák pedig (a megbocsátani tudás, az önelfogadás fontossága stb.) szemérmetlenül olcsó megoldásokkal tolakodnak elénk.

Pedig az első rész sikere hatására az első két Alkonyat-filmmel befutó Summit Entertainment érzékelhetően több pénzt fektetett a filmbe: az akciójelenetek látványosabbak és lendületesebbek. A történet nem sokkal az előzményeket követően folytatódik. A kasztrendszer belső harcaitól tépázott, posztapokaliptikus Chicagóból elmenekült kis csapat a hippi-amish romantikát idéző „barátságosak” csoportjánál bujkál − majd kényszerül ismét harcra. A papírmasé hősnő és szerelme kalandjai ezúttal azonban a földalatti ellenállási mozgalom feltérképezése és egy rejtélyes doboz köré szerveződnek. Az utóbbiba rejtett üzenet megismerésétől várja kegyetlen akcióinak igazolását ellenfelük, a fasisztoid tudósnő. Itt el lehetne tűnődni akár gender kérdéseken is. Például azon, hogyan tolja A lázadó még nőközpontúbb irányba a mainstream young adult disztopikus filmet. A tiszta szívvel elkötelezett, illetve az elvetemültebb YA-rajongók közé ékelődött egyszeri néző viszont csak az Éhezők viadala minden ízében leegyszerűsített, tévés verzióját kapja. Ám ennél a (részben) hasonló műfajú The 100 című sorozat is bevállalósabb − és őszintébb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12232