KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zaklatás

Fáber András

A tömegfogyasztásra szánt kulturális termékek között hosszú évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett „foglalkozási” regények, színdarabok, filmek. Nagyapáink korában detektívek, ügyvédek, orvosok dolgoztak, küszködtek és szerettek a papíron, a színpadon és a mozivásznon. Napjainkra a divatszakmák kissé átrétegeződtek: korunk népszerű meséi már nem az írógépről, hanem a személyi számítógépről szólnak, s a mai irodai románcok bankokban vagy tervezőintézetekben szövődnek. E high tech világban a felnőttkorú gyermekek legújabb játékszere a „virtuális valóság” – állítólag jobb és valószerűbb, mint az eredeti. Egy ilyen találmány birtoklásáért folyik a harc Seattle városában. A cégnél, mely a találmányt kifejlesztette, tulajdonosváltozás folytán a főszereplő (Michael Douglas) régi barátnőjét (Demi Moore), az agresszív, emancipált, farkasfogú menedzsernőt nevezik ki kis-nagy főnökké. A hölgy – hivatali beosztásával visszaélve – megpróbálja újból elcsábítani volt barátját, aki időközben családos ember lett, s némiképp megtépázva bár, mint annak idején a Bibliában (és Thomas Mann csodálatos regényében) a szemérmetes József, ellenáll a kísértésnek. Ha ezt nem tenné, nem lenne fordulatos cselekmény, melynek során az álnok perszóna a férfit vádolja meg azzal, amit maga követett el, s aminél undorítóbb bűn szinte nem is létezik a „political correctness” Amerikájában, ahol a kisebbségvédelmi illemterror már olyan közkeletű kifejezéseket is kiiktat a szótárból, mint a „chairman” (elnök, helyette a „chair person”, vagyis „elnöklő személy” ajánlott) vagy a „mankind” (emberiség), mert ebben is benne van a férfit jelentő, utálatos „man” szó... A nem ötlettelen film forgatókönyvét az a Michael Crichton készítette divatos panelekből, akit úgy reklámoznak a hirdetők, mint „a Jurassic Park íróját”. Az egykor jeles sci-fi író és filmrendező (Androméda-törzs) most éppen ebben váltja aprópénzre markáns tehetségét. Illetve talán nem is olyan apróra, ha a nézettségi statisztikákat vesszük alapul. A végén persze minden jóra fordul, a virtuális valóságban ugyanis nem történnek tragédiák. Igaz, komédiák sem. Csingilingi, megy tovább a meseszekér, újabb bevételi rekordok felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=847