FesztiválSzámi vérBaski Sándor
A 24. Titanic
versenyprogramjának fődíjasa.
A számi származású,
nyugdíjas éveiben járó Elle Marja évtizedek után először tér vissza
szülőföldjére, hogy részt vegyen a húga temetésén. Mogorván és ellenségesen
viselkedik, nem hajlandó a rokonokkal szóba állni, hiába kérik, hogy töltse
náluk az éjszakát, inkább egy közeli hotelben száll meg.
A nézőben jogosan merül
fel a kérdés: milyen ember az, aki hátat fordít a saját népének, és egyáltalán,
a befogadó kultúrájáról híres Svédországban mi oka lehet arra bárkinek is, hogy
megtagadja a származását? Amanda Kernell elsőfilmje a jelenben játszódó
prológus után visszaugrik a 30-as évekbe, hogy megkeresse a válaszokat.
A 14 éves Elle Marja a
tradicionális számi közösségből egy svéd bentlakásos iskolába kerül, ahol a
kitörés esélye csak látszólag biztosított. A jó eszű, átlagnál tehetségesebb
lány tovább szeretne tanulni, de tanárnője közli vele, hogy mivel a lappoknak
kisebb az agyuk, jobb, ha ilyesmiről nem is álmodik. Támogatást otthonról sem
remélhet, anyja is azt akarja, hogy az alapoktatást követően térjen vissza a
családjához és a rénszarvastenyésztéshez. Elle Marja egyetlen menekülési
útvonalat lát csak: elszökik otthonról, elhagyja a tradicionális számi
viseletet és megpróbálja magát svédnek kiadni.
A Számi vér elsősorban a rasszizmus fogalmát árnyalja és
katalogizálja. Megmutatja a legzsigeribb verzióját (svéd fiúk egy csoportja
nyíltan kigúnyolja a főszereplőt), a tudományos köntösbe öltöztetett formáját
(az iskolában megalázó rasszkutatási vizsgálatokat végeznek el a számi gyerekeken),
és azt is, amikor a magukat felvilágosultnak tartó svéd szülők gyerekei
önkéntelenül hozzák kínos helyzetbe Elle Marját.
Dühödt vádirat helyett
Amanda Kernell filmje mégis inkább költői felnövéstörténet. Az író-rendező
dramaturgiai és vizuális érzéke is dicsérendő, de a Számi vért az empátiája – és a kirívóan tehetséges Lene Cecilia
Sparrok alakítása – emeli a műfajtársak fölé. Kernell az asszimiláció és az
identitás absztrakt problémáit a lehető legegyszerűbb eszközökkel teszi
személyessé és átélhetővé, az epilógusban így már másként tekintünk az idős
Elle Marjára, mint a film elején. Ha gyerekkori döntésével esetleg nem is
azonosulunk, pontosan értjük, miért lett belőle az, aki.
Baski Sándor
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 7 |
 |
|
