KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

René Clair

Tamás Krisztina

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Érdeklődéssel olvastam bőséges és gazdag René Clair-összeállításukat az 1981/5. számban. Ma, amikor a francia filmművészet iránt, hogy úgy mondjam, csak „alkalmi érdeklődés” mutatkozik nálunk – például a kisebb botrányokkal is megtűzdelt decemberi filmhéten –, fontos és tanulságos emlékeztetni arra, hogy a harmincas évektől az ötvenes évek közepéig-végéig talán a francia film volt a legnépszerűbb Magyarországon. René Clair és Marcel Carné, de még Claude Autant-Lara művei is elérhetetlen magasságban látszottak fényleni. Sajnos már ezekben a „franciás” mozi-évtizedekben is kevéssé volt ismert viszont Jean Renoir, akit – mint meghökkenve értesülök némely magyarul is hozzáférhető lexikonból és filmtörténeti könyvből –, a francia filmtörténet legnagyobb alakjának ítél a szakkritika. Nálunk igazán csak A nagy ábránd ismert, azt többször játszotta a magyar tévé is. Egy filmből azonban nem lehet Renoirt megismerni. A Filmmúzeumban volt egy-két éve, Renoir halálakor egy sorozat, de ott is csupán három–négy filmjét vetítették, mindenfajta hírverés és reklám nélkül, sajnos félig üres nézőtér előtt. Az iránt szeretnék tehát érdeklődni, hogy mikor látunk egy teljes (vagy teljesebb) Renoir-sorozatot, másrészt meg, hogy a Filmvilág nem szándékozik-e a René Clair-hez hasonló nagyobb összeállítást közölni erről a háttérbe szorult nagy mesterről.

 

Tamás Krisztina

Budapest

 

*

 

Kedves Tamás Krisztina!

 

Renoir természetesen csak nálunk „szorult háttérbe”, már a francia film nagy korszaka idején, a harmincas években. Legfontosabb, korszak-meghatározó alkotását, a Játékszabályt soha nem vetítették nyilvánosan moziban, amennyire tudjuk, ma is csupán egy hiányos kópiával rendelkezik a Filmarchívum. Filmek bemutatására, átvételére, vetítésére sajnos semmiféle jogkörünk nincs, ilyesfajta befolyással nem rendelkezünk. Egy Renoir-portrét vagy összeállítást azonban, ha nem is a legközelebbi hónapokban tervezünk. Örülünk levelének, köszönjük figyelmét.

 

A Szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7382