KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Oberhausen

Bio-Asszony és az Agglegények

Xantus János

Kiküldött munkatársunk beszámolója

 

A rövidfilm nem-kereskedelmi orientációjú filmet jelent. Ezek viszonylag kis pénzből készült, egyéni erőfeszítéssel megvalósítható filmek. Nem feltétlenül kell megtéríteniük a befektetést. A svéd Eric M. Nilsson Brutal című hét perces filmje arról szól, hogy mennyibe került a film. Sokáig egy tópartot lehet látni, a narrátor közben elmondja, mennyibe került, hogy ezt a tópartot most láthatjuk. Aztán megváltozik a táj színe, és a hang közli, hogy ez a színváltozás mennyibe került. A film vége felé figyelmeztet, hogy már csak két és fél perc van hátra a filmből, ennek az árából még mindig lehetne venni egy Volvo Limousine-t. A hátralevő időben ezt a kocsit nézhetjük: az üléseket, az indexet működés közben jobbra és balra, a digitális fogyasztásjelzőt, a lámpákat és a kerekeket. Végül bemutatnak egy urat, „ő az a személy, aki úgy döntött, hogy ezt a pénzt erre a filmre lehet fordítani. Megkérdezzük tőle, milyen meggondolások vezették?” – „Jelentkeztek egy ötlettel, hogy rövidfilmet szeretnének forgatni, és én a rendelkezésükre bocsátottam az ehhez szükséges összeget!” – feleli a producer.

Ezeket a filmeket mozikban nem lehet forgalmazni. Működhetne egy nemzetközi filmkönyvtár-hálózat, az talán kényelmesebb volna, mint fesztiválokra járni. De még a video lejátszóberendezések is túl drágák, éppen azoknak, akik kíváncsiak a nem-kereskedelmi orientációjú filmekre.

Hat napon át vetítették a versenyfilmeket. Párhuzamosan futott egy gyermekfilm-program, kisiskolásoknak; és egy FAMU-retrospektív sorozat a prágai filmfőiskola filmjeiből. A versenyfilmeket csoportosították. Művészet, Kísérletezés, Közép-Amerika, Élet, Segélykérések, Tiltakozás, Portrék, Kilátások stb. címekkel. Bódy Gábor Mozgástanulmányok 18801980 Hommage to Eadweard Muybridge című blokkban kaptak helyet. A Balázs Béla Stúdióban készített Női kezekben című filmemet a „késői bemutatás” elnevezésű programban vetítették, este tizenegy után. A kísérletezéssel szemben egyébként türelmetlen közönség néma csöndben nézte végig a Mozgástanulmányokat. A Tragoletto nevetőgép-jelenete mindenkit magával ragadott. Végül a Női kezekbent is jól fogadták. Féltem, hogy túl „szépnek” találja majd a közönség, miután kifütyülték a Chansons Souvenirs című francia filmet. A Jeanne Moreau-sanzonokra komponált, szívettépően gyönyörű parkok, nagyburzsoá enteriőrök és édeskés történeteket imitáló manökenek kihozták sodrából a fesztiválközönséget. Beletapsoltak, bekiabáltak, füttyögettek, valaki a Marseillaise-t fütyülte. Féltettem az elsőosztályú fülkében Dubonnet-t szopogató Törőcsik Marit. A hatás fordítva jelentkezett: a l’art pour l’art Chansons Souvenirs után jól hatott a Női kezekben. „Mari Törőcsik!” – suttogták mindenütt a nézőtéren. Meglepett, mennyire ismerik a Balázs Béla Stúdiót. Minden beszélgetés úgy folytatódott: „mi újság a Béla Balázs Stúdióban?”

Nem lehetett minden filmet megnézni, de minden film érdekes volt a maga módján. Zbigniew Rybczynski fődíjas filmjét, a Tangót nem próbálom meg leírni. A program kísérleti játékfilmként jegyzi, valójában egy lenyomozhatatlanul virtuóz technikával készült animációs film. Egy kis szobában fotonaturalista papírfigurák ismételgetik ugyanazokat a cselekvéssorokat. Egyre többen vannak, alig férnek el, mégsem akadályozzák egymást az evésben, alvásban, játékban, verekedésben stb.

Nyikolaj Skujbin Kuzenkov korlátai című kisjátékfilmje bemutatja, hogyan marad teljesen magára Kuzenkov, az üzem legjobb munkása, mert visszaél képességeivel. Feleannyi idő alatt és jobban készít el bármilyen munkadarabot, mint kollégái, de a vállalat vezetői tartanak tőle, mert önkényesen jön-megy, ahogyan azt konfliktusos magánélete diktálja. Egy különlegesen nehéz, és különlegesen fontos munkát az üzemben mindenki visszautasít: „Ezt csak Kuzenkov tudja megcsinálni!”. Sértettségében, hogy utolsónak keresték meg, ő is visszautasítja a megbízatást. A termelési értekezleten Kuzenkov makacssága bizonyul az elmaradás okának. A vezetőség kilátásba helyezi az elbocsátást, Kuzenkov erre beteget jelent, s amíg a játszótéren lődörög kisfiával, van ideje gondolkodni. A film nyitva hagyja a kérdést: mire képes, mire nem képes Kuzenkov?

Egy másik szovjet versenyfilm, az Agglegények valahogyan elkerülhette a nemzetközi zsüri figyelmét. A filmet Mihail Nyikityin rendezte. Egy „már nem fiatal” kolhozparaszt megemeli magát munka közben. Míg barátja vasalgatja fájós hátát, belátják, hogy meg kéne nősülni. Sikerül megszervezniük egy találkát két barátnővel (ők sem túl fiatalok már), akik vacsorával várják kis faházukban a két agglegényt. A film egy félórás, borzalmasan kínos feszengés a vacsoraasztalnál. Mikor az elszántabb gavallér emeli poharát a barátságra, a lányokból kibuggyan a nevetés. Nem tudják abbahagyni, úgyhogy a két barát kimegy az előszobába, elszívni egy cigarettát. „Mi történt ezekkel?” – kérdezgetik egymást. Ezután már céltudatosabban próbálják végrehajtani tervüket. Egyikük kituszkolja magával az udvarra kiszemelt párját, hogy „hadd maradjanak kettesben odabent!” Toporgás a hidegben. Végül megjelenik a másik férfi is egyedül, mintha csak kijönne egy kis friss levegőt szívni. „Hát te mit keresel itt?” – förmednek rá. „Ő se mond semmit, én se mondok semmit, nem bírom tovább!” Később előkerül a balalajka, mint utolsó lehetőség, de egyidejűleg a magnót is bekapcsolják. Ész nélkül táncolnak, feszengve, ABBA-zenére. Komolyra fordul a dolog. Az elszántabb vőlegény szerelmet vall. „Én nem szeretek senkit!” vonogatja vállát a menyasszony. A két barát megállapítja a tényt, viszik a balalajkát és a magnót. A közönség könnyesre nevette magát.

Az angol Bob Godfrey rajzfilmjében, a Bio-Asszonyban a férj fantáziál, hogyan ölné meg házsártos feleségét, aki éjjel-nappal szapulja. Egy este végre egyedül marad, csak a nagymosás vár rá. Egy egész doboz különleges mosóport szór a mosógépbe, amibe még a villám is belecsap. Az elektromos buborékokból materializálódik Bio-Asszony, a szuperszexuális diszkógörl. A flörtöt megzavarja a hazatérő feleség, de sikerül elbújtatni Bio-Asszonyt a szekrénybe. Éjszaka a szekrénnyel való ügyetlenkedés során a férfi véletlenül megöli feleségét. A temetés után szalad haza, hogy újra előállítsa a Bio-Asszonyt. Ehhez ki kell várnia a vihart. Heteket tölt a karosszékben egy csomó mosóporral, míg végül esni nem kezd. Sikerül a varázslat, a villám most is belecsap a mosógépbe, de most nem a Bio-Asszony, hanem a feleség jelenik meg elektromos buborékszoborként, és most kezdődnek csak az igazi megpróbáltatások

Az Eközben című amerikai film egy szőke lányt mutat be, fürdés közben. Huszonnyolc percen keresztül csak ázik a kádban, láthatóan gondolkodik valamin. Időnként komorabbnak tűnik, mint az előbb, aztán mintha megint jobb lenne a kedve. A kopogtatásra nem válaszol. A közönség türelmetlenkedik, tapsol, nevet, de a lány erről annyira nem vesz tudomást, és olyan szomorúan néz, hogy végülis mindenkinek megesik rajta a szíve.

A „2001-es évért alakult bizottság” filmje, a Ki-légzés (az alkotó Toshio Matsumoto) másodszorra még jobban tetszett, mint Lille-ben, ahol először láttam. Az ötvenperces experimentális film ködbe vesző hegycsúcsokat, és a kora reggeli tengert mutatja be ritmikus, kalligrafikus elrendezésben. Újra és újra megjelenik a filmen egy táncosnő, amint átlépkedi az ősök szobrait, vagy ahogy meztelen lábát a fövenybe mossa a tenger. Akinek van türelme végignézni a filmet, úgy érezheti, megtudott valamit az időről.

Valószínűleg minden vendég más filmekre emlékszik vissza, ha a 27. Oberhauseni fesztiválra gondol. A filmek sokfélék és legtöbbjük a maga nemében partikuláris. Ez a partikularitás azonban nem országhatárokhoz kötött. Egy nicaraguai néző könnyen találkozhat saját aktuális gondolataival egy cseh filmben. Az volt az érzésem, hogy nincs az a személyes filmi gondolat és feldolgozás, ami ne találna megértésre, ha módja van rá, hogy eljusson a közönségéhez. Jobb csatornák híján ma a nemzetközi rövidfilmfesztiválok tölthetik be ezt a szerepet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 36-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7398