KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az anyakönyvvezető nem válik

Zoltán Katalin

 

Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet a házasság válságáról. Elhagyott asszonyokról, gyerekekről, gátlástalan szeretőkről, ám ilyen könnyedén, kedélyes derűvel, optimista kicsengéssel aligha.

Borisz szeretőjéhez költözik, Marina, a felesége – ő a címben szereplő anyakönyvvezető – üdülni indul, de lekési a hajót, lányuk eközben Novgorodba szökik egy fiúval. A szülők közös aggodalomtól hajtva utána utaznak. Borisz e kirándulás hatására igen hamar (már a film közepén) rájön, hogy felelősséggel tartozik a lányáért és főleg, hogy csacsogó, divatmajmoló szeretőjének csekély észbeli képességei nem pótolhatják a tisztességes, rendszerető és komoly feleség értékeit, aki ugyan nem tündöklik főzési tudományával, de törődik azzal, hogy menjen-e ő, Borisz továbbképzésre. (Persze, menjen). A játéknak ezután már nincs tétje, figyelmünk menthetetlenül lankad. Megpróbálunk ugyan hol ezzel, hol azzal a szereplővel azonosulni, ez azonban nehéz feladat, lévén eleven figurák, hiteles jellemek helyett csak közhelytípusok: Natasa, a lázongó diáklány, (nem tudni mi ellen lázad, de legalább szemtelen); novgorodi szerelme, a komoly szándékú taxisofőr, (aki modern felfogása ellenére túlságosan tiszteli vidéki, – a film szerint – tehát konzervatív szüleit).

Ám a lelke mélyén – és ez a film lényegi mondandója – mindenki jóságos, megértő, tehát minden megoldható; még a vöröshajú, „démoni” szerető is jobb belátásra tér. Egy dolog azonban nem világos: mit akart a rendezőnő? Komédiát biztosan nem, hiszen a gyéren előforduló vígjátéki alaphelyzetek kihasználatlanul maradnak. Szatírát sem, ehhez legalábbis valódi konfliktusok, jellemek kellenek. Lehet, hogy a film csak ürügyül szolgált Novgorod nevezetességeinek, illetve a moszkvai divatnak a bemutatására?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7404