KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tatsumi

Tatsumi

Condition humaine

Teszár Dávid

Eric Khoo a japán képregény-rajzoló Yoshihiro Tatsumi szellemi örököse. A mester animált életrajzában szerencsésen egymásra talált a két szerző.

Magányos, lecsúszott panellakók (Twelve Storeys, Be With Me), bûnözõk, prostituáltak (Mee Pok Man), alkoholisták (My Magic) – vélhetõen nem ilyen karaktereket szerepeltetne az országimázs filmjében Szingapúr, a világ egyik leggazdagabb állama. Mégis, Eric Khoo, a kortárs szingapúri mozi elsõszámú szerzõje a ’90-es évek közepétõl ilyen marginalizálódott figurákat mozgató, társadalomkritikus drámákkal szerzett nevet magának a nemzetközi filmfesztiválokon, a helyi politikai elit (Lee Kuan Yew, Lee Hsien Loong) legnagyobb megrökönyödésére.

Legfrissebb munkája, az idei cannes-i mustrán bemutatott Tatsumi átigazol ugyan az animáció médiumába, de a megkezdett nyomvonalon halad. Ez annak a mesés egymásra találásnak köszönhetõ, amely a rendezõ és a legendás japán képregény-alkotó, Yoshihiro Tatsumi között létrejött: a Tatsumi ugyanis a japán mûvész rövid történeteibõl (afféle képregény-novelláiból) összeállított, fekete-fehér, animált szkeccsfilm, amelyet a manga-ka saját életének színes képei fûznek egybe. Egy felnõtteknek szóló rajzfilm ma már aligha újszerû, de a Tatsumiban éppen az az érdekfeszítõ, hogy egy olyan szerzõrõl szól, aki nagyon is újszerû témákat emelt be a japán képregény világába az 1950-es évek második felében. Már az elnevezés is Yoshihiro Tatsumitól származik: a gekiga radikálisan szembefordult az akkoriban kizárólag gyermekközönségnek készült, fantasztikummal teli mangával. Forradalmi szellemû alkotói egyrészrõl elvetették az elrajzolt, rajzfilmszerû túlzásokra épülõ ábrázolásmódot és helyette egy realistább vizuális világ megteremtését tûzték ki célul, másrészrõl pedig felnõtteknek szóló, gyakorta szociálisan érzékeny témákat választottak a történeteikhez. A gekiga természetesen masszívan underground maradt a maga saját, kultikus képregény-újságaival (Garo, Com) egészen a ’70-es évek elejéig, amikor is a felnõtt férfiközönséget megcélzó, úgynevezett seinen mangák megjelenésével beolvadt a mainstreambe.

A Tatsumi tehát egyfajta hommage-film, tiszteletteljes fõhajtás és bevezetés egy örök független, az elmúlt néhány évben már angolul is olvasható képregény-zseni mûvészetébe. Önéletrajzi jellegénél fogva mangatörténeti kontextusba ágyazza a mûvészsors nehézségeit, vagyis részben adaptálja a japán szerzõ A Drifting Life címû, több mint 800 oldalas manga-memoárját, emellett pedig bemutat öt, a ’60-as – ’70-es években publikált Tatsumi-képregényt. Az eredeti, egyszerû rajzstílushoz hûen animált, jó érzékkel kiválasztott rövid történetek (Hell, Beloved Monkey, Just a Man, Occupied, Good-Bye) figyelemreméltóan összecsengenek a rendezõ korábbi munkáival: szereplõi magányos, hétköznapi emberek, akiknek az élete tragikus fordulatot vesz. Hiroshima az atombomba után, gyilkosság, munkabaleset, impotencia, munkanélküliség, prostitúció – amennyiben Khoo filmjei apatikus látleletek a nagyvárosi elidegenedésrõl, úgy Tatsumi korabeli hírek által ihletett képregény-novellái sötét tónusú, súlyosan depresszív, elkeseredett jelentések a II. világháború utáni Japán emberi kondíciójáról. (Nem véletlenül jegyzi meg kedélyesen a nippon alkotó az animációs film sajtófüzetében, hogy ha nem lennének átvezetõ, színes passzázsok az egyes epizódok között, akkor a nézõk minden bizonnyal öngyilkosok lennének a vetítés után.)

Khoo mozijában nincsen semmi innovatív, a Tatsumi ugyanis a manga-ka mûveinek merõ animált illusztrációja: ami izgalmas benne, az nem a rendezõ, hanem az eredeti szerzõ érdeme. Tekintve, hogy Yoshihiro Tatsumit a hazáján kívül továbbra is csupán az ínyenc mangafanatikusok szûk köre ismeri, a Tatsumi kuriózumértékû, ekként figyelemreméltó munka: manga- és élettörténeti összefoglaló, valamint korszellem-lenyomat a felkelõ nap országának árnyékos oldaláról.

Tatsumi – szingapúri, 2011. Rendezte és írta: Yoshihiro Tatsumi képregénye alapján Eric Khoo. Gyártó: Infinite Frameworks / Zhao fei Films. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 42-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10846