KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon

Varga Zoltán

Dressed to Kill – amerikai, 1980. Rendezte: Brian DePalma. Szereplők: Michael Caine, Angie Dickinson, Nancy Allen. Forgalmazó: Fantasy Film. 105 perc.Blow Out – amerikai, 1981. Rendezte: Brian DePalma. Szereplők: John Travolta, Nancy Allen, John Lithgow. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

Bár a hetvenes években a Nõvérekkel és a Megszállottsággal Brian De Palma látványosan nagy példaképe, Alfred Hitchcock nyomdokaiba lépett, vérbeli szerzõi filmesként a thriller mûfajának konvencióit és a Mester mûveit nemcsak fölhasználta, hanem felül is írta azokat. Hollywoodi kitérõjét (Õrjöngés) követõen a nyolcvanas évek elején ismét viszonylag kisebb költségvetésû, s mélyen személyes alkotásokkal gyarapította a zsáner alapmûveit: jóllehet a Gyilkossághoz öltözve (1980) és a Halál a hídon (1981) sok szempontból eltérnek egymástól, mégis számos közös vonást mutatnak – kezdve De Palma jellegzetes formai-stiláris kelléktárának alkalmazásától (a lassítás dramaturgiai szerepe, bonyolult kameramozgások, kétteres képkompozíciók, osztott vászon, melankolikus kísérõzene) tematikai rögeszméken (fõként a megfigyelés mozzanatán) túl a hasonló szerepkörben feltûnõ színésznõ, Nancy Allen jelenlétéig. Mindkét film klasszikus munkák parafrázisaként ismeretes: a Gyilkossághoz öltözve egyértelmûen a Psychóra épít, a Halál a hídon részben Antonioni Nagyítását, részben Coppola Magánbeszélgetését gondolja újra. Az utóbbi De Palma filmkészítõi önreflexivitásának is ékes példája: a John Travolta által játszott hangmérnök éppen egy slasherhez gyûjt zörejeket az éjszakában, s egy látszólagos baleset hangjait rögzítve politikai összeesküvésbe bonyolódik bele. A paranoia-thriller kihívásait azonban a klasszikus woman-in-peril thrillerséma váltja föl, amikor a fõhõs szerelmének megmentése lesz a tét, olyan végkifejletet eredményezve, amely a De Palma-féle suspense magasiskolája, befejezése pedig mérhetetlenül kiábrándult.

A Gyilkossághoz öltözve nemcsak De Palma pályájának egyik legfontosabb állomása, de a fõáramlatbeli amerikai filmben is kiemelkedõen fontos tétel. Persze nem a film körüli botrányok, feminista tiltakozások és bojkottok miatt, hanem mert az egyik legkomplexebb példa arra, hogy a mûfaji elvárások kibékíthetõk a mûvészfilmes törekvésekkel. Miközben az események a pszichothrillerek – és részint az olasz giallo – pályáján haladnak, s voltaképpen az erotikus thriller mintáját rajzolják ki, a film tele van olyan módon koreografált, fényképezett és vágott jelenetekkel, amelyek láttán még azok a teoretikusok is elégedettek lehetnének, akik a húszas években úgy tekintettek a mozgóképre, mint vizuális költészetre és zenére. Ilyen a némajátékként lepergõ, az erotikus feszültségtõl majd’ kicsattanó múzeumi szekvencia, a gyilkos leleplezése, illetõleg a hideglelõs végkifejlet; nem a – kivált a Psycho ismeretében – kiszámítható cselekményre emlékezhetünk igazán, hanem ezen részletek szépségére. Vagy a gyilkos üzenetrögzítõre suttogott gyónásaira. A pszichiáter (Michael Caine) és páciense (Angie Dickinson) flörtjére. S leginkább: Pino Donaggio éteri szépségû fõcímzenéjére, ami bársonyosan érzékelteti a szereplõket motiváló erotikus vágyakozást.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10849