|
|
Év
 
 
     
       
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
• Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
• Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
• Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
• Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
• Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
• Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
• Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
• Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
• Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
• Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
• Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
• Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
• Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
• Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
• Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
• Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
• Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
• Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
• Sándor Anna: Cyrano
• Pazár Sarolta: Kivándorlók
• Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
• Baski Sándor: Oltári tévedések
• Rudas Dóra: Katonafeleségek
• Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
• Fekete Tamás: Rohammentő
• Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
• Nagy V. Gergő: Disznó
• Jordi Leila: Az én tavam
• Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
• Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
• Varró Attila: Színpadra született
• Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
 
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziCyranoSándor Anna
Cyrano – brit-amerikai, 2021. Rendezte: Joe Wright. Írta: Erica Schmidt darabja alapján Aaron és Bryce Dessner és Matt Berninger. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Aaron és Bryce Dessner. Szereplők: Peter Dinklage (Cyrano), Haley Bennett (Roxanne), Kelvin Harrison Jr. (Christian), Ben Mendelsohn (De Guiche). Gyártó: MGM / Bron Creative. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 124 perc. Edmond Rostand 1897-es Cyrano de Bergerac című drámáját 2018-ban állította színpadra Erica Schmidt, majd az amerikai-brit-kanadai koprodukcióban a pandémia alatt forgatott filmadaptációt a nagyívű romantikus filmeken (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés, Anna Karenina) edződött Joe Wright rendezte meg, akinek ez az első musicalje. A folytonosság nem merül ki Schmidt személyében, hiszen a musical címszerepét alakító Peter Dinklage és a Roxanne-t játszó Haley Bennett is megismételte a szerepét a filmben. A Rostand-dráma cselekményét alapvetően követő Cyrano egyetlen lényegi változtatásával a viszonzatlan, illetve túl későn felismert szerelem történetének tragikus olvasatát domborítja ki. Korábban Steve Martint és Gerard Depardieu-t is láthattuk már hosszú műorral az intelligens és tehetséges férfi szerepében, aki nem tudta elhinni, hogy önmagáért szerethető. Ám míg a túl hosszú orr több teret enged a komédiának (ahogy arra az 1987-es Roxanne épített), az achondroplasia nevű fejlődési rendellenességgel élő Dinklage szerepeltetése radikálisabban kiszolgáltatja a főhőst a gúnynak és a saját kétségeinek – valamint az érzelmi sebezhetőség és a büszkeség összefüggéseit is hangsúlyosabban ábrázolja. A musical velejáró teatralitásával együtt az erőteljesen látványközpontú film jól belakja a 17. századi miliőt. A kosz, a pasztell ruhák, a férfisminkek és parókák, a barokk városka mind hozzátesz a stilizáltságában is életszerű atmoszférához, amely kiváló háttérként szolgál a Dinklage-Bennett páros játékához – és énekéhez. Míg Bennett képzett énekes, a korábban punk-rock bandával is fellépő Dinklage kellemes baritonja a profizmus határán egyensúlyoz, de nem lóg ki a filmből. A legjobb pillanatok úgyis azok, amikor csönd van, és ez a két színész, különösen Dinklage, csupán a tekintetével beszél.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
