|
Év

2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
 |
|
|
|
MoziOltári tévedésekBaski Sándor
Per tutta la vita – olasz, 2021. Rendezte: Paolo Costella. Írta: Filippo Bologna, Paolo Genovese és Antonella Lattanzi. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Lele Marchitelli. Szereplők: Ambra Angiolini (Sara), Luca Bizzarri (Edo), Carolina Crescentini (Giada), Filippo Nigro (Andrea), Claudia Gerlini (Viola). Gyártó: Lotus Production. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 101 perc. A Teljesen idegenek váratlanul nagy világsikere előtt is készültek párkapcsolati kérdéseket boncolgató dramedyk Olaszországban, azóta viszont szinte önálló alműfajjá váltak ezek a filmek. Közös jellemzőjük, hogy a harmincon és negyvenen túli korosztályra céloznak, főszereplőik már hosszú évek óta stabil kapcsolatban vagy házasságban élnek, amikor arra kényszerülnek, hogy újraértékeljék az életüket. A Teljesen idegenek írógárdája által jegyezett Oltári tévedések is egy olyan erős alaphelyzettel nyit, amely alkalmat kínál az önvizsgálatra. Négy házaspárnak azzal kell szembesülnie, hogy annak idején egy álpap adta össze őket, így a házasságuk jogilag érvénytelen. Vannak köztük olyanok is, akik már korábban elváltak – most a válás és a megítélt tartásdíj is semmissé lesz –, a többieknek viszont fel kell tenniük a kérdést, hogy ott akarják-e folytatni, ahol abbahagyták, vagy inkább kihasználják az alkalmat az újratervezésre. A már meglévő, de korábban szőnyeg alá söpört problémákat ez a dilemma természetesen felnagyítja, a Teljesen idegenekhez hasonlóan a kapcsolatokat itt is a hűtlenség és a titkok mérgezik meg, miközben a felszínen idillt hazudnak egymásnak a szereplők. A valóban izgalmas konfliktusok kiélezése mellett azonban Paolo Costella rendező sajnos a szappanoperába illő melodrámai fordulatok bevetésétől sem riad vissza. Igazán bizarr élménnyé a filmet az teszi, hogy bár a történet szerint a párok csak néhány éve házasodtak össze, és négyből hárman most érzik úgy, hogy eljött a gyerekvállalás ideje, a színészek már közelebb vannak az ötvenhez, mint a negyvenhez, amire viszont a forgatókönyv egyáltalán nem reflektál. A zavarba ejtő castingot leszámítva az Oltári tévedések alkotói nem vállalnak felesleges kockázatot, és maradnak abban a sávban, ahol a célközönségük komfortosan érzi magát, a valódi mélyfúrások és felszínes bohóckodás közt félúton.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|