|
Év
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
|
|
|
|
MoziMorbiusKovács Patrik
Morbius – amerikai, 2022. Rendezte: Daniel Espinosa. Írta: Matt Shazama és Burk Sharpless. Kép: Oliver Wood. Zene: Jon Ekstrand. Szereplők: Jared Leto (Morbius), Matt Smith (Milo), Adrina Arjona (Martine), Jared Harris (Nicholas), Tyrese Gibson (Stroud). Gyártó: Columbia Pictures / Marvel Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 108 perc. Egymás után lépnek elő a Pókember-mítosz árnyékos holdudvarából azok a képregényhősök, akiket a Sony – téves módon – nagyvászon-kompatibilisnek vél. A stúdió hosszú évek óta, ám öreguras tempóban építgeti kétes sikerű „magánuniverzumát” – a Venom két roppant kisigényű epizódja szinte már a másod-, sőt harmadvonalat karcolta, és sajnos nem hoz trendfordulót a kispályás Pókember-nemezisek seregszemléjét folytató Morbius sem. Pedig az alapkoncepció akár vérfrissítéshez is vezethetne, hiszen a szuperhős- és a vámpírmitológia összeházasítása nem eleve elvetélt ötlet, ám hamar kiderül, hogy nincs mögötte kreatív fedezet. A címszereplő határhelyzet-élménye a végletekig felfokozott: miközben gyógyíthatatlan betegsége ellenszérumát hajszolja, a balszerencse folytán vérszívóként végzi, sőt akarva-akaratlanul még gyerekkori barátját is bűnbe sodorja. Morbius mégsem méltó a nézői azonosulásra, ugyanis az alkotók a műfaj legősibb kliséivel bástyázzák körül a bukott tudós eredettörténetét. Nemcsak arról van szó, hogy (a minden ízében előkészítetlen szerelmi szálat leszámítva) egyetlen valódi meglepetéssel sem szolgálnak a lomha képzeletű forgatókönyvírók, de a szüzsé jelentősnek szánt fordulatai is csak azért figyelemreméltók, mert olyan horrorklasszikusokat idéznek, mint a Cronenberg-féle A légy, és olyan nagymúltú popkulturális hagyományokat rabolnak meg, mint a Drakula-mítosz (Daniel Espinosa még Murnau Nosferatujára is kacér utalást tesz). A Morbius kevés erényeinek egyike, hogy távol áll tőle a Marvel szuperhősfilmjeit fémjelző gigantománia: akciójelenetei – habár filléresek – dramaturgiailag is indokoltak, játékideje pedig – a mai sztenderdek tükrében – üdítően kurta. Espinosa munkája azonban így is csupán sebtében összetákolt, silány B-movie: a zsáner azon időszakába (Spawn – Az ivadék, Daredevil, A Macskanő,) repít vissza, amely már réges-rég ködképpé fakult az emlékezetünkben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|