|
Év
2022/május
|
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „Ez egy enigma” Beszélgetés Csuja Lászlóval és Nemes Annával
Nemes Z. Márió: Az anatómiai térkép eksztázisa Csuja László – Nemes Anna: Szelíd
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 2. rész
Lakatos Gabriella: A szerelmi szkepticizmus történetei Szerelemtől házasságig - 2. rész
Bárdos Judit: Egy szorgos zseni Alan K. Rode: Kertész Mihály. Egy filmes élet
EMBEREK ÉS ANDROIDOK
Pintér Judit Nóra: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Stőhr Lóránt: Szerelem AI idején Ember, gép, vágy
Orosdy Dániel: Robotok a teljes idegösszeomlás szélén Frank Miller: Hard Boiled
Zalán Márk: Emberek és replikánsok Szárnyas fejvadász
VÍCTOR ERICE
Bácsvári Kornélia: Vissza az első káprázatig Víctor Erice
LINA WERTMÜLLER
Csantavéri Júlia: Olasz macsók Lina Wertmüller (1928-2021)
ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy tudatfilmes a tévében Josephine Decker
UKRÁN APOKALIPSZIS
Baski Sándor: Végtelen háború Ukrán filmek
Benke Attila: Apokalipszis akkor és most Az orosz-ukrán háború filmdokumentumai
FESZTIVÁL
Csákvári Géza: Művészet a terítéken Berlin
Gerencsér Péter: Go West! Cseh Filmkarnevál 2022
TELEVÍZÓ
Kolozsi László: Soha, sehol, senkinek Vitézy László: Az énekesnő
Déri Zsolt: Warhol utolsó szerelmei Andy Warhol naplói
FILM / REGÉNY
Roboz Gábor: A másik örvénye Paticia Highsmith / Adrian Lyne: Mélyvíz
KRITIKA
Varró Attila: Panelsztorik Jacques Audiard: Ahol a Nap felkel Párizsban
Kolozsi László: Kitty a Naplóból Ari Folman: Hol van Anne Frank?
Huber Zoltán: Minden, mindenhol, mindenkor Van remény
MOZI
Sándor Anna: Cyrano
Pazár Sarolta: Kivándorlók
Bonyhecz Vera: The Lost City – Az elveszett város
Baski Sándor: Oltári tévedések
Rudas Dóra: Katonafeleségek
Déri Zsolt: Prince And The Revolution: Live
Fekete Tamás: Rohammentő
Kovács Patrik: Morbius
STREAMLINE MOZI
Nagy V. Gergő: Disznó
Jordi Leila: Az én tavam
Tüske Zsuzsanna: Féltékenység
Kránicz Bence: Apollo–10,5: Űrkorszaki gyerekkor
Varró Attila: Színpadra született
Vajda Judit: Veronika Voss vágyakozása
PAPÍRMOZI
Kránicz Bence: Papírmozi Dimenzióközi kalandok a mágusdoktorral
|
|
|
|
|
|
|
Streamline moziVeronika Voss vágyakozásaVajda Judit
Die Sehnsucht der Veronika Voss – német, 1982. Rendezte és írta: Rainer Werner Fassbinder. Kép: Xaver Schwarzenberger. Zene: Peer Raben. Szereplők: Rosel Zech (Veronika), Hilmar Thate (Robert), Cornelia Froboess (Henriette), Annemaria Düringer (Marianne). Gyártó: Laura Film / Tango Film. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 104 perc. A Netflix tartalomdömpingjének egyik legkellemesebb mellékhatása, hogy lassan a legkülönfélébb klasszikusokat is utoléri. Ez történt most a német új film prominens képviselője, Rainer Werner Fassbinder 1982-es alkotásával is. A Harmadik Birodalom évei alatt folyamatosan forgató, majd a háború után lecsúszó Sybille Schmitz utolsó éveinek feldolgozása annak az NSZK-trilógiának a záródarabja, amely a Maria Braun házasságával és a Lolával kezdve olyan allegorikus nőalakokat vezetett be, akik egymaguk kifejezték Németország történelmi változásait a II. világháborút követően. A filmre vett színház hatását keltő korai művektől eltérően a Veronika Voss vágyakozása technikailag csodálatosan megvalósított melodráma, amely egyszerre hajt fejet Fassbinder több példaképe előtt. A két főhős, a címbeli színésznő és a beleszerető sportriporter első találkozása a német expresszionizmus egyik jeles alkotója, Murnau Amerikában készült némafilmjét, a Virradatot idézi meg, miközben a fekete-fehér képek szemkápráztató csillogása a negyvenes-ötvenes évekbeli UFA-filmek hamis világának hatását mutatják. A melodrámai fordulatok Fassbinder kedvencét, Douglas Sirköt juttathatják a néző eszébe, a sztori leginkább mégis az Alkony sugárút noir cselekményét eleveníti fel. Az elkeseredett vágy a címszereplő részéről a nagy visszatérésre, egyúttal az életbe való visszatérésre, és ahogy mindezt egy másik emberre rátelepedve próbálja elérni, egyaránt Norma Desmonddal rokonítják a figurát, a Wilder-film baljós hangulatától eltérően azonban itt hátborzongatóan hétköznapi minden. A páros jelenetek intim sötétjével és a filmforgatások glamúrjával éles ellentétet alkot a magán-idegklinikán játszódó jelenetek hideg, steril hófehérje, ami elkerülhetetlenül kíséri hősnőnket a sorsa, a nézőt pedig a kiábrándító tanulság felé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|