KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éden boldog-boldogtalannak

Mátyás Péter

 

Alain, a főszereplő idegileg kimerülten pszichiátriai intézetbe kerül. Az új kezelés, az „elektromos boldogság” hatására személyisége megváltozik, öntudatlan beidegződései, gondolkodási folyamatai átalakulnak. Az örök jó érzés birodalmában megszűnik a szorongás, az értelem határai leszűkülnek, az érzések uniformizálódnak. A sikerkultusz jegyében nevelkedett, erkölcsileg degenerálódott, szakképzett fogyasztóvá váló emberről fest torz képet Alain Jessua filmje. De a tudomány és reklám által manipulált új ember kritikájában a jelen ellentendenciáinak bírálata is rejlik.

Kár, hogy itt mindez közhelyként jelenik meg, s a filmnyelvi megoldások is visszaköszönnek. A harisnyás női láb izgató szimbóluma Buñuelt, a majmon és emberen végzett kísérlet ironikus összepárosítása az Amerikai nagybácsimat juttatja eszünkbe. A film végén a már szintén „boldog”, kívánatos feleség úgy öleli magához hősünket – vele együtt mindannyiunkat –, ahogy azt tette Sandra Milo Mastroiannival a Nyolc és félben.

Az egyik jelenetben a kísérletet vezető orvos Bacon szürrealista portréja előtt állva a szemétdombra kívánja a világ- és zeneirodalom szorongással teli alkotóit. A rendező többek között Proust, Dosztojevszkij, Wagner és természetesen Bertolucci szellemét idézi, ám a mélyreható esztétikai és intellektuális eljárásokkal adós marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6076