KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sárkányölő

Magyar Judit

 

Egy szép, szőke, göndör hajú fiú, egy talizmán meg egy hercegnő – jól hangzik. Csakhogy minden másképpen történik, mint megszoktuk. A szőke fiú nem egy szegény család legkisebb sarja. A talizmánt sem egy út menti öregúrtól kapja: a varázsló a fiú tanítómestere és társa, aki természetesen kedvére hal meg és támad fel. A király leánya pedig, a hercegnő, ahelyett hogy a szőkével egybekelne, tejben, vajban fürödve – igazságszeretetétől meg királyi vérétől hajtva felkínálja magát a sárkánynak. Így a fiú egy másik, bár szintén helyes kislányé lesz.

Aki ezek után mégis azt képzeli, hogy az amerikai kalandfilm a népmese motívumaira épül – téved. Az sem igaz, hogy a Sárkányölő új filmes szabályokat hozna létre. Tobzódik ugyan technikai csodákban, akár a Csillagok háborúja, meg a többi társa – mégsem ugyanaz a hatása. Nem érint meg bennünket amazok blődsége meg kívülállósága. Alkotója, Matthew Robbins keveri a mesék alapelemeit a műszaki trükkökkel. Rosszul. A népi motívumokat szoktuk így napjaink műszereivel. Mondjuk, a boszorkányt a porszívóval: nem sok sikerrel. Fáradságos munkával el lehet érni, hogy mindaz jelentéktelenné deformálódjék a mesében, ami szép a hétköznapokban. És fordítva. A keveredés pusztán káoszt okoz a gyerekfejekben. Akár a hús-vér ember részt vétele a bábjátékban: a káprázat törik meg a földhözragadt fantáziában.

Mégis. Az amerikai kalandfilmen van mit nézni. Különösen, ha valaki gyerek-horrorra kíváncsi. Tele a mozi ártatlan bájossággal – meg vértócsákkal. S a főszereplőben két pszichológusfajta is kedvét lelné: az egyik azt állítja, hogy ki kell venni a játékpisztolyt, játékkardot a gyerek kezéből; a másik ellenkező véleményen van. Itt igazi terepasztal kínálkozik. Nincs játékkard, csak igazi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6083