KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap lánya

Kapecz Zsuzsa

 

Fabio Barreto az 1982-es cannes-i fesztiválon mutatta be első nagyjátékfilmjét, amelyet alig 25 évesen forgatott, mégsem újoncként. Rövidfilmjei közül a Joseph és Maria története díjat nyert az 1977-es Brazil Filmszemlén, és számos, nemzetközi sikert aratott filmben dolgozott, többek között a nálunk is vetített Bye, bye Brasil és a Flor asszony két férje rendezőasszisztense volt. Ez utóbbival a bátyja, Bruno Barreto lett világhírű.

A Bernardo Élis novellájából készült film balladisztikus hangvételű vádirat az indián őslakosság – mai napig tartó – faji megkülönböztetése, kitaszítottsága, lenézett kultúrája ellen. A film erősségei is, gyengéi is ebből az indulatból fakadnak. Barreto háttérbe szorítja a cselekmény bonyolítását, nem foglalkozik azzal, hogy tetszetős sztorit tálaljon a néző elé, ehelyett figuráinak belső mozgatására összpontosít, és nagyon hitelesen, tárgyilagosan bemutatja érzelmeik és viselkedésük átalakulását. A Javáé törzsből származó Put Koit, vagyis a Nap lányát a fehér tizedes megszerzi, megszereti, majd megtagadja, és végül megöli. Ez a történet éppen azért hátborzongató, mert nincs benne semmi rendkívüli, és a kitűnő fő- és mellékszereplők révén a fizikai-pszichikai kiszolgáltatottság szinte minden árnyalatát felvillantja.

Sajnos Barreto néha belefeledkezik egy-egy szép naplementébe, a csábítóan gyönyörű tájba, andalító zenébe, és ezek a részek egyenetlenül illeszkednek az egyébként imponálóan szűkszavú, visszafogott, sokszor feszült képsorok együttesébe. Nagyszerű viszont a színészvezetése, a lenyűgözően eszköztelen Gloria Pires és az arcrezzenéseivel is takarékoskodó Nuno Leal Maia kettőse mellett mindegyik epizódszereplő egyenrangú teljesítményt nyújt. Szép film A Nap lánya, bemutatkozásnak mindenképpen ígéretes. A fiatalabb Barreto-fivér nevét is illik megjegyezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6082