KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kínos történetek

Szántó Péter

 

Hagyomány immár a csehszlovák filmművészetben, hogy fiatal rendezők közös filmben mutatkoznak be. Ezek az etűdök első szárnycsapások lehetnek egy nagyívű röppályán, máskor meg szerencsétlen szárnypróbálkozások. Mindenesetre két dolog roppant fontos: hogy a friss diplomások mit tudnak, és hogy mit akarnak mondani. A régiekről ma már tudjuk, hogy megújították a film nyelvét, s hogy ezt épp Milan Kundera (Jirešék), illetve Bohumil Hrabal (Chytilováék) világának filmre vitelével tették.

A most bemutatkozó fiatalok a szakmát (mondjuk inkább: a leckét) jól megtanulták, s tünetértékű az is, hogy debütjükhöz épp Čapek három novelláját választották. Gondolkodjanak azon az esztéták, politológusok, pszichológusok, miért érdekelnek ilymértékben három mai fiatal rendezőt a harmincas években alkotott sikeres – ennek ellenére tehetséges – cseh író expresszionista, titokzatos, tehát örökérvényű, viszont semmi lényegesről sem szóló történetei. Eme előképzettségek nélkül ugyanis ez nem mindig világos.

Három történetet látunk. A Rekord című, már-már legendát Dragomir Zbornik úgy vitte filmre, hogy csaknem Hrabalt érezzük a történet mögött: habzik a sör, nap csillan a rézfúvósok hangszerein, az emberek kedvesen torzak, és kellő számú flúgos egyed található közöttük. A baj talán csak az, hogy láttuk már a Fekete Péterben, ha nem előbb. A kék krizantém című történetben T. Tintěra legfőképp színészvezetési erényeiről tesz tanúságot. A legizgalmasabb az A gyilkos merénylet, melyet Z. Flírd rendezett, az idősebb Hrušinskývel a főszerepben. Az alulról világított, nemegyszer halszemoptikával fényképezett jelenetek ideges mozgása nem kevés tehetséggel adja vissza Čapek fülledt, expresszionista világát, melyben a bőregérből is lehet angyalka.

Persze azokhoz is szól ez a film, akik nem tudják, hogy egy hagyomány mai örököseit látják. Ők megnézhetnek három kedvesen szórakoztató filmepizódot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6079