KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsaru nem tágít

Glauziusz Péter

 

Ebben a jelentéktelen francia bűnügyi vígjátékban érdekes és jó színészek láthatók. A harminc év körüli, kopasz, kisebbrendűségi érzését kemény rámenősséggel leplező alacsony beosztású nyomozót Michel Blanc játssza. Egy-egy nagyobb epizódszerepet kapott Tavernier, Claude Miller, vagy Jeanne Moreau filmjeiben, de tízéves színészi pályájára eddig az igénytelen filmek jellemzők. Tavaly rendezőként is bemutatkozott. Most zsaruként olyankor rossz, amikor halványan bár, de Louis de Funès-re emlékeztet, s olyankor jó, amikor fegyelmezetten, visszafogottan, „csendesen” komédiázik. A francia filmvígjáték egyik nagy figurája, Jacques Villeret a zsaru társát játssza: jóindulatú, kövér fiatalember. Villeret-nek varázsa van. Lelouch és a francia mozinézők kedvence (Robert és Robert, Edit és Marcel). Ebben a filmben ő a legjobb, sajnos szerep nélkül.

A gazdag, okos, szívtipróan kegyetlen, hősünknél fejjel magasabb vígjátéki hősnőt Jane Birkin játssza. Ő volt Antonioni Nagyításának híres epizódjában a David Hemminggel birkózó egyik nyúlánk fotómodell. Aztán áttelepült Párizsba, és ott lett színésznő. Előbb csak kuriózum: fiús termetével és angolos akcentusával hol művészkedő giccsekben szerepelt (gyakran vetkőzött), mint például Leterrier Égy kaland utóéletében, hol kulisszahasogató, hars fércművekben tette ezt e műfaj fő francia specialistájánál, Claude Zidinél. Váratlanul kiderült, hogy nagyon jó színésznő. Nem ebben a filmben derült ki: itt semmilyen. Jacques Doillon Tékozló lány című művében, vagy legutóbb Rivette Földi szerelemjében vált színésznővé. Az utóbbi fontos és érdekes rendezőktől nem láttunk filmet a magyar mozikban. Claude Zidi fércelt komédiáiból minden évben valamelyiket. Alig lehet elhessenteni egy – ennek a filmnek az eredetiségéhez méltó – rossz viccet: „a forgalmazás nem tágít”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6080