KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forgalmi dugó

Schéry András

 

Mindennapos katasztrófánk, a közlekedési dugó a Nyolc és félben filmi szimbólummá vált. Aztán idővel filmes közhellyé kopott. Mostanában azonban a közhely egyenesen kívánatos sikk lett, és különben is: egy kocsisor legalább annyiféle-fajta embert hoz össze, mint egy szálloda vagy egy hajó, és egy dugóban a kötelezően vérmes moziolaszok legalább annyira kimutatják a foguk fehérjét, mint fegyelmezettebb népek egy égő szállodában vagy egy süllyedő hajón; katasztrófafilmek és kisrealista divatok idején mi lehetne ideálisabb szituáció egy szkeccsvígjátékhoz? Főleg, ha a produkciónak van pénze egy tucat olyan sztárra, amilyenekből általában kettő is eltart egy filmet. Minek ezután még forgatókönyvet is írni? A rendező, Comencini, a Kenyér, szerelem... sorozat óta számtalanszor bebizonyította, hogy a semmiből is tetszetős filmet tud csinálni, a sztárok pedig úgyis mind hozzák a saját kliséjüket, így még kényelmesebb is nekik; humorról gondoskodnak a moziolaszok, akik köztudomásúlag mindenütt feltalálják magukat, méghozzá milyen jópofán; aztán egy rozoga kasztniba bepréselünk egy egész nápolyi családot, szunyókáló nagymamától üvöltő gyerekig, azok olyan egzotikusan ricsajoznak, hogy a külföldiek imádják őket. Ha pedig nincs ki a két óra, mutogatjuk a veszteglő autókat, – bár ettől ugyan a nézőt legalább olyan tehetetlen idegesség fogja el, mintha maga is beszorult volna a dugóba. És hogy tanulság is legyen, az egyik nápolyi népleánya legyen mondjuk önjelölt énekesnő, aki ott helyben költhet is egy dalocskát: „Dugó, egy pillanat, hogy megértsük...”. Mit? Tökmindegy. Most már vége lehet a filmnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7592