KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hercegnő

Varró Attila

The Duchess – brit-olasz-francia, 2008. Rendezte: Saul Dibb. Írta: Amanda Foreman regényéből Saul Dibb, Jeffrey Hatcher és Anders Thomas Jensen. Kép: Pados Gyula. Zene: Rachel Portman. Szereplők: Keira Knightley (Georgiana Cavendish), Ralph Fiennes (Devonshire hercege), Charlotte Rampling (Lady Spencer), Hayley Atwell (Bess), Dominic Cooper (Earl Grey). Gyártó: Paramount Vantage / Pathé / BBC. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 110 perc.

 

A 18. század végén élt Georgiana Cavendish, Devonshire hercegnője magánéleti hányattatásai tekintetében nyugodt szívvel nevezhető Maria-Antoinette brit minimálverziójának. Az uralkodói családba beházasodó tizenéves nemeskisasszony a fényűző környezettel együtt örömtelen házaséletet és elképesztő nyomást kap hozományként fából faragott urától (aki mielőbb fiúörököst vár tőle), majd a vetélések és leánygyermekek kudarcaival háta mögött előbb szerencsejátékokba, divathóbortokba, majd egy kérészéletű veszedelmes viszonyba keveredik, végül egészséges trónörököst szül, és komoly politikai befolyást szerezve végzi be életét férje oldalán. A szoros életrajzi párhuzamok ismeretében így aztán az sem számít merész állításnak, hogy a Lady Cavendish életútját elsőként feldolgozó Hercegnő egyfajta ízig-vérig angol válasz az osztrák származású francia királynő amerikai alkotókkal japán pénzből forgatott biopic-je, a Maria Antoinette elkészültére – bár a brit közvélemény (már csak a rokoni szálak okán is) szívesebben tekinti rokokó-kosztümös Diana-kulcsfilmnek

Míg Sofie Coppola hamisítatlanul ezredfordulós művészfilmje sajátos szerzői látásmóddal, posztmodern közhelyekkel és cukormázas látványbőséggel nyúlt francia alanyához (az „Akkor adjanak a népnek kalácsot” bon mot jegyében), addig Saul Dibb vérbeli angolként a csendesebb, megfontoltabb és ezúttal sokkal emberarcúbb hozzáállásra szavaz: mindössze egyetlen kisköltségvetésű, rögrealista gengszterfilmmel a tarsolyában (Bullet Boy) érezhetően több tiszteletettel közelít úrnőjéhez, mint sztárkolleginája arról a rég elszakadt, tengerentúli gyarmatról. A Hercegnő híven követi az angol kosztümös drámáktól elvárt vonalat (képsorai a szokott hűvös eleganciát sugározzák, cselekményvezetése takaros és világos, akár egy gimnáziumi történelemkönyv, zsánerjáratos színészgárdáján pedig mintha még az előző opusz jelmezei feszülnének), különös módon mégis színt és izgalmat visz a régi kelléktárba. Mintha csak azokat a letisztult, klasszikus melodrámákat látnánk (az Amit megenged az égtől az Őszi délutánig), amelyek a kötelező konfliktushalmozás helyett csupán egy-egy jól elhelyezett mondatba, gesztusba sűrítik a hétköznapi események során felhalmozódó összes emberi drámát. Georgiana lángra kapó parókakölteménye („Talán mi, nők azért öltözünk ilyen komplikáltan, mert ez az egyetlen lehetőségünk az önkifejezésre”), a jéghideg férj pillantása a szabadon futkosó gyermekekre, egy szalaggal átkötött levélcsomag a karosszékben – a Hercegnő szűk két órájába nem sok látványos érzelem szorul, miközben egyetlen jelenete sem üresjárat. Olyan forgatókönyvi ancient regime-be enged bepillantást, amit mára jobbára lerombolt és megdöntött a filmipari forradalom.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9629