KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cselek

Kolozsi László

Sztuczki – lengyel, 2007. Rendezte és írta: Andrzej Jakimowski. Kép: Adam Bajerski. Zene: Tomasz Gassowski. Szereplők: Damian Ul (Stefek), Ewelina Walendziak (Elka), Tomasz Sapryk (Stefek és Elka apja), Rafal Guzniczak (Jerzy), Iwona Fornalczyk (Stefek és Elka anyja). Gyártó: Kino Swiat / Zjednoczenie Artystów i Rzemieslników. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 95 perc.

 

A vélt apa. Ha lenne címe e rovat írásainak, ezt a címet adnám az Andrzej Jakimowski második filmjéről szóló kritikának. Ezzel is jelezve, hogy bár apatörténetről van szó, ez itt nem a szokásos apa-fiú egymásra-találás történet. És nem is csupán egy harmatos közép-európai Így jöttem mese. Nyár van, némelykor kifejezetten szép, némelykor kifejezetten elhanyagolt kisvárosban járunk, az utcák porosak, álmos fúvósok brummogása hallik, az élesen kék ég előtt fehér galambok köröznek. A díszletek közt nem csupán egy fiú felnőtté válásának történetét látjuk, sokkal inkább egy tanmesét arról, hogyan tanítanak bennünket a gyerekek. Hogyan befolyásolják a véletleneket, és a véletlenek segítségével az életünket. Hogy egyáltalán nem mindegy, keresztbe teszik-e értünk az ujjukat. És éppen ezért a Cselek közelebb áll a magyar gyerekfilmekhez (mondjuk Csukás István műveihez), mint a film kapcsán emlegetett Emir Kusturicához.

Jakimowski már-már bántóan sárga filmje szokatlanul szépen tagolt, nem csak a képkivágások eredetiek, nem csak a külsőségek, a galambok elröppenése, az álmos kisváros utcái a vasúti vashíddal, de a filmbéli belső rímek is: Stefek, a kis főhős (Damian Ul remekel szerepében) – aki apjának vél egy fekete öltönyös férfit a helybeli vasútállomáson – számtalanszor merészkedik oda a galambok ketrecéhez, mindig a vasútállomáson lóg, ólomkatonáit a sínekre teszi, meghatározva a film monoton ritmusát. Mintha az egyetlen gyerek lenne az egész városban. Testvérén, a szép, szeplős Elkán (akinek egy autószerelő udvarol) és rajta kívül mintha alig mozdulna bárki is a városban. Legfeljebb csak a csinos szomszéd lány. Egyébként mindenki lusta és álmos. Itt tényleg csak egy gyerek segít, hogy valami mozduljon. Nem csak egy apa és egy fiú talál egymásra – hogy egymásra talál-e, az mindvégig kérdéses –, de a városka élete is lassan megváltozik. Élénkebbek lesznek lassan a színek. Nem lesz több a remény, csak valahogy élhetőbb lesz az élet, ízesebb a sör, édesebb a dinnye a völgyben fekvő kisvárosban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9631