KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Transsiberia

Pápai Zsolt

Transsiberianbrit-német-spanyol, 2008. Rendezte: Brad Anderson. Írta: Brad Anderson és Will Conroy. Kép: Xavi Giménez. Zene: Alfonso Vilallonga. Szereplők: Woody Harrelson (Roy), Emily Mortimer (Jessie), Kate Mara (Abby), Eduardo Noriega (Carlos), Thomas Kretschmann (Kolzak), Ben Kingsley (Grinko). Gyártó: Filmax Group / Castelao / Future Films / Telecinco Cinema. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 111 perc.

 

Hinnénk, a vonat a bűnfilmek ideális terepe, hiszen a szűk folyosókon, a félhomályos kabinokban, a hirtelen fel- és eltűnő idegenek között ül a suspense és üt a sokk. Mégis viszonylag kevés vonaton játszódó krimi vagy thriller született a filmtörténet bő száz éve alatt, ki tudja, miért? Mindenesetre a Londoni randevútól a Gyilkosság az Orient expresszen című darabig jó néhány film bizonyítja, hogy sokat ki lehet hozni a helyszínből.

Az eddig közel fél tucat mozit jegyző – a világhírbe A gépésszel dobbantó – Brad Andersonnak is kijött a lépés: a Transsiberian csinos thriller, hajszálra van attól, hogy kiváló legyen. A film jelentős része a címben nevezett vonaton játszódik, és suspense-helyzetek sorozatára épül, Anderson jól aknázza ki a végtelenségében önmagába zárult táj, illetve a hullaszínű, szűkös-szutykos folyosók megmutatásában rejlő lehetőségeket. A történet középpontban egy házaspár áll, aki igazi multikulti konspiráció közepén találja magát. A főszerepet adó Emily Mortimer nagy súlyt cipel, de elbír vele, Ben Kingsley ritkán volt delejezőbb, a litván toldalékszínészek és statiszták pedig nagy átéléssel formálják meg a jobb esetben csupán ellenszenves, rosszabb esetben gusztustalan orosz figurákat. Anderson közelítésmódjában kétségtelenül van egy csipetnyi nyugatias, jóléti gőg, az atmoszférikus megjelenítés és a ravasz cselekménybonyolítás azonban feledteti ezt. Csak a finishez közeledve érzékelhető törés az előadásban, az utolsó etapban ugyanis mintha elvesztené az arányérzékét a forgatókönyvíró–rendező. Sokáig nagy gondot fordít arra, hogy alaposan motiválttá tegye a legváratlanabb fordulatokat is, ám a fináléban már kevésbé törekszik erre (gyanúsan zökkenőmentes például a házaspár szökése a pincéből), ráadásul az addig patikamérlegen mért suspense helyett sokkeffektusokat kezd puffogtatni. A zárlatbeli leszámolás néhány jelenete már-már bohózatba illő, ami sokat ront az összképen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9637