|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tengerre várvaSepsi László
V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.
Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt
tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint
hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az
ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a
kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem
egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel
(hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében
egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és
ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára
keresztülvonszolja a sivatagon.
Khudojnazarov sikerrel
ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és
az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt
hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített
odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ
– és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel
együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező
felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a
kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így
megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak,
valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami
hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük
ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a
külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott
sivatag látványa.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 174 átlag: 5.91 |
|
|
|
|