KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízek, imák, szerelmek

Tüske Zsuzsanna

Eat Pray Love – amerikai, 2010. Rendezte: Ryan Murphy. Írta: Ryan Murphy, Jennifer Salt. Kép: Robert Richardson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Julia Roberts (Elizabeth), James Franco (David), Javier Bardem (Felipe), Billy Crudup (Steven), Richard Jenkins (Richard). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 140 perc.

 

Úgy tűnik, a papírra vagy színpadra álmodott, távoli tájakon beteljesített önmegvalósítási akciók végső formájukat szinte minden esetben a gyöngyvásznon alkalmazott, ragyogó színek és fények segítségével nyerik el. A témát női főhősök használata alapján továbbszűkítve, már a 80-as évekből is találunk példát az önmagát Görögországban megtaláló középkorú háziasszony, Shirley Valentine személyében, de az Ízek, imák, szerelmek közelebbi rokonának mégis a Napsütötte Toszkána tekinthető. Ryan Murphy filmje ugyancsak sikerregény nyomán készült, de míg a 2003-as előd esetében az alkotók drasztikus főhőscserét, dramaturgiai és hangsúlyváltásokat alkalmaztak, Elizabeth Gilbert önéletrajzi ihletésű regényének kamerával festett alakja kitart a szöveghűség mellett. A középpontban ezúttal is egy válási viharból kikeveredett írónő áll, aki egy újabb, fájdalmas eszmélést hátrahagyva az utolsó falatig kiélvezett, ínycsiklandozó ételeken, valamint a meditáción és az imákon keresztül próbálja meglelni lelki békéjét. Útja Olaszországból, Indián át Baliig vezet, ahol nem csak a végső egyensúly, de egy nem várt szerelem reménye is felcsillan számára.

Ryan Murphy (Kés, villa olló), amellett, hogy újabb epizóddal egészíti ki a férfiakhoz idomulás csapdájába szorult nő figurájára épülő Julia Roberts-perszóna történetét, ügyesen állítja az érzékletesség, illetve érzékiség szolgálatába a filmes eszköztárat. A frappáns szereplőválasztásnak és a finom vonalvezetéssel alakított dramaturgiának köszönhetően melegséggel telik meg a történet, amelynek méltatott eredetije – minden mélyre hatónak, vagy találónak szánt megnyilatkozása ellenére – még tárgyilagosabbnak és leíróbb jellegűnek tűnik vászonra született alteregója mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10360