KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horányi Attila: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Cormac McCarthy

James Franco: Isten gyermeke

A hűség nem elég

Huber Zoltán

A McCarthy próza mélységeit a sorok között lappangó, nyugtalanító homály rejti.

A Véres délkörök 1985-ös megjelenése óta Cormac McCarthy az egyik legnagyobb kortárs amerikai írónak számít, az életmű mozgóképes feldolgozására mégis évtizedeket kellett várni. A késlekedés oka kétségtelenül a szerző különleges stílusa, McCarthy szövegei éppen ezért nem ültethetők át automatikusan a mozi nyelvére. Bár a regényei gyakran kimondottan filmszerűek, az erőteljes vizuális ingereket és hangulatokat a szerző markáns nyelvi eszközökkel teremti meg. A hagyományos mondattagolás elhagyása, az élő beszéd használata és a töredékes szerkesztésmód rendkívül sűrű prózát eredményez, a vibráló képek és szélsőséges megoldások szikár szűkszavúsággal párosulnak. A balladisztikus fogalmazásmód különleges olvasói élményeket okoz, de ami a papíron tökéletesen működik, a vásznon könnyen önmaga ellen fordulhat. Az eddigi adaptációk azt mutatják, McCarthy víziói csak akkor kelhetnek életre, ha az adott rendező a saját nyelvén, szabadabban értelmezve meséli őket újra.

Az 1973-ban megjelent Child of God az író harmadik regénye, mely egy nekrofil sorozatgyilkos esetét kíméletlen közvetlenséggel és sokkoló tömörséggel vázolja fel. A rövid történet masszív pillanatképekből és különféle visszaemlékezésekből épül fel, a villanásnyi jeleneteket hosszabb monológok váltják. Lester Ballard fokozatos erkölcsi leépülését elbeszélő könyv első pillantásra ideális filmes forrásnak tűnhet, ám a regény valódi mélységeit épp a sorok között lappangó, nyugtalanító homály rejti. McCarthy jelzés nélkül váltogatja a nézőpontokat és idősíkokat, nem foglal állást, nem magyaráz, az értelmezést az olvasóra bízza. A konkrét figurák és események helyett az emberi természet mélységei érdeklik, megfigyeléseit az a nehezen körülírható hatás rejti, melyet a töredezett és mocskos, mégis költői szépségű szöveg befogadása kelt az olvasóban.

A vicces sztár-színész, a tudós irodalmár és a komoly művészfilmes alteregói között egyensúlyozó James Franco McCarthy-adaptációja megpróbál hű maradni a forráshoz és paradox módon éppen emiatt távolodik tőle messzire. Franco gyakorlatilag forgatókönyvként használja a regényt, az egyes fejezeteket a megfelelő idézetekkel indítja, mintha maguk a betűk kelnének életre. A helyszínek és a kísérőzenék autentikusak, a kopasz téli táj és a sárgásbarna színek megteremtik a hűvös atmoszférát, a színészek remekül játszanak, a szöveghű adaptáció mégsem működik. McCarthy az olvasó képzeletébe kapaszkodva szinte észrevétlenül vezet minket a sáros erdő mélyére és ellentmondást nem tűrve szembesít a szörnyűségekkel. Franco minderre nem lehet képes, hisz a kamera mindent akkurátusan megmutat, és ezzel elkerülhetetlenül értelmezi is a regényt. A kontinuitás és az érthetőség kedvéért ráadásul kénytelen kiegészítéseket, magyarázatokat betoldani, ami további problémákat okoz.

A főszereplő Scott Haze hatalmas erőbedobással játszik, ami egyértelműen rossz irányba viszi a figurát. A színész vicsorog, fújtat, morog és ordít, mintha egy éhes, csapdába esett vadállatot látnánk. A regényben Ballard a bosszúálló, kegyetlen Isten gyermeke, egy félelmetes, biblikus alak. Nem állatias, hanem annál sokkal rettenetesebb. McCarthy szemében ő nem egy elhagyott, magányos vadember, hanem egy kegyetlen útitárs, aki a sötétség szívébe kalauzolja az olvasót. Az írót az érdekli, mivé válik az ember, ha elhagyja a civilizáció és a közösség normáit és a túlélés kényszere, a magány súlya nehezedik rá. A konkrét és szimbolikus válaszokat egy barlang gyomra rejti, ám ebből a komplex vizsgálódásból Franco végül semmit nem képes felvillantani.

A legnagyobb eltérés a film és a regény között egy betoldott vásári jelenet, mely pontosan megvilágítja a produkció kudarcának okait. A címszereplő a céllövöldében kedves plüssállatokat nyer, majd úgy beszél hozzájuk, mintha eleven barátai lennének. Franco így próbál hidat verni Ballard magánya és a nekrofília közé, ám a módszere nemcsak didaktikus és nevetséges, de abszolút ellentétes McCarthy szándékaival. Az alkotók megpróbálják emberivé varázsolni és megérteni a karaktert, ezért egy-egy jelenetben egészen közel kerülünk hozzá, a szemébe nézünk, megsajnáljuk és már-már meg is kedveljük. Kiábrándult morális látlelet helyett egy egzotikus szörnyeteg cirkuszi portréját kapjuk. Hiába a könyv iránti alázat és tisztelet, az egzisztencialista horror az exploitation felé kacsingató bizarr látványossággá silányul.

 

ISTEN GYERMEKE (Child of God) - amerikai, 2014. Rendezte: James Franco. Írta: Cormac McCarthy reényéből Vince Jolivette és James Franco. Kép: Christina Voros. Zene: Aaron Embry. Szereplők: Scott Haze (Lester), James Franco (Jerry), Jim Parrack (Cotton), Tim Blake Nelson (Fate seriff), Vince Joliette (Ernest). Gyártó: RabbitBandini. Forgalmazó: HBO. Szinkronizált. 104 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 33-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12133