KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Keresztút

Schreiber András

Kreuzweg – német-francia, 2014. Rendezte: Dietrich Brüggemann. Írta: Anna Brüggemann, Dietrich Brüggemann. Kép: Alexander Sass. Szereplők: Lea van Acken (Maria), Franziska Weisz (Anya), , Florian Stetter (Weber atya), Hanns Zischler. Gyártó: ARTE / ZDF. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 107 perc.

Enyhe túlzással és nem kevés felületességgel: Dietrich Brüggemann mozijának a vallásfóbiások az ideális célközönsége. A Keresztút tinédzser hősnője, Maria (Lea van Acken) próbál helyt állni a 21. században, úgy, hogy ne tegyen ellene a bigottnál is bigottabb katolikus közösség, a vallási reformokat – így a II. Vatikáni Zsinatot is – elutasító X. Szent Piusz pápa nevű csoport útmutatásainak. Kamaszálmok kontra keményvonalas kereszténység – a fundamentalizmus kritikája tizennégy stációban.

A tavalyi Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon forgatókönyves Ezüst Medvét nyert (a szkriptet a rendező testvérével, Anna Brüggemann-nal közösen jegyzi) Keresztút azt vizsgálja, milyen mentális károkat okozhat a túlzásba vitt dogmatika, hogyan jut el az egyén a közösség nyomására az önfeláldozásnak beállított önfeladásig. Ám ahogy a történetben Krisztus helyébe Maria kerül (ezt a helycserés példabeszédet – Kazantzakisz regénye, az Akinek meg kell halnia nyomán – Jules Dassin vitte tökélyre; nem is szólva a Brian életéről), a vallási közösség/dogmatika helyére is könnyen beilleszthető bármely más (ultra)konzervatív vagy épp (ultra)liberális társadalmi csoport/ideológia. A film fő kérdése ugyanis az: meddig mehet el a közösség (és azon belül a család) az általa elfogadott ideológia átadásában?

A véresen komoly drámát átszövi a finom humor – talán nem véletlenül, hiszen Brüggemann korábbi filmjeivel (3 Zimmer/Küche/Bad és Renn, wenn du kannst) telitüdővel fújta le a port a német vígjátékról. A körülbelül tízperces, statikus jelenetekből összeálló modern kálvária beállításai pedig nem csupán a krisztusi keresztúttal rímelnek, de megelevenedő festményként megidézik a képzőművészet klasszikusait, kezdve az első „stációval”: az elsőáldozásra felkészítő fiatal papot épp úgy veszik körbe növendékei, mint Jézust Az utolsó vacsorán.

Ismét túlozva, de kevésbé felületesen: a formanyelvi kisjátékkal Brüggemann saját szakmájának is példabeszédet mond, miszerint a művészeteknek, benne a filmmel, semmi szükségük dogmatikára, az alkotó szellemet megnyomorító ideológiára. A választás valódi szabadsága úgyis a közönségé.

Schreiber András


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12071