KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

20.000 nap a Földön

Jankovics Márton

20,000 Days on Earth­ – brit, 2014. Rendezte: Jane Pollard, Iain Forsyth. Írta: Nick Cave, Iain Forsyth, Jane Pollard. Kép: Erik Wilson. Zene: Nick Cave, Warren Ellis. Szereplők: Nick Cave, Kylie Minogue, Ray Winstone, Warren Ellis. Gyártó: Film4 / BFI. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 97 perc.

Rendhagyó dokumentumfilm egy rendhagyó alkotóról. Nem is lenne helyénvaló, ha Nick Cave-ről hagyományos doksit csinálnának – mintha csak egy mitikus lényt akarnának a mikroszkóp lencséje alá kényszeríteni. Az ausztrál dalnok azok közé tartozik, akik nemcsak összetéveszthetetlen hangvétellel, hanem saját bejáratú művészeti univerzummal is rendelkeznek. Ez a világ pedig mindent és mindenkit, aki az erőterébe lép, a saját képére formál, és szerves egységbe gyúr. Sellők és gengszterek, biblikus látásmód és punk hevület, véres ballada és törékeny romantika, valamint zene, irodalom és film – mindez magától értetődő természetességgel olvad egy nagy egészbe a kezei alatt.

Nincs ez másként a 20.000 nap a Földönnel sem, mely nem is száműzi, inkább átlényegíti a hagyományos dokumentumfilmes dramaturgiát. A címben jelölt húszezerből ugyan csak Cave egyetlen napját követi végig, ám abba mindent belesűrít. Hisz pontosan ezt hangsúlyozza a filmben kifejtett ars poetica is: a jelen csak a múlt és a jövő találkozása, az „én” pedig nem más, mint a magunkban hordozott emlékek és lehetőségek mitizálásának játszótere. Egyetlen napunk rítusaiban így ott rejlik a teljes történetünk, csak elő kell csalogatni a búvóhelyéről. Cave számára márpedig maguk a dalok jelentik ehhez a leghatékonyabb csalit.

A film épp erről a különös folyamatról, vagyis a dal születéséről szól: miként is érlelődik a hétköznapok lombikjában, majd kel életre a stúdió nyugalmában, hogy végül felrobbanjon a színpadi szeánsz során. Közben persze zajlik az élet. Látjuk az ébredést, elkísérjük Cave-et egy csésze teára zenésztársához, majd jön a munka, a szülői értekezlet, a pszichoanalízis és a koncert. Cave tehát nemcsak kedvenc témáit, de saját magát is mitizálja. Mindez egyszerre rém színpadias és lefegyverzően őszinte. A jelenetek az ő költői monológjainak ritmusára lüktetnek, így csakis akkor ismerhetjük meg jobban ezt a különös figurát, ha engedjük, hogy a hatása alá kerüljünk.

És épp ez a lényeg. Hogy Cave és a hozzá hasonlók világát nem lehet kívülről megfejteni vagy azonosulás nélkül analizálni. Így ettől a filmtől se várjon senki ilyesmit. Itt ugyanis nincs külső, objektív szempont, és nem válik el a látszat a valóságtól. Vagy hogy a mítosz nyelvén szóljunk: nem kapunk semmiféle alaprajzot, de még fonalat sem – csakis a Minótaurosszal együtt bolyonghatjuk be a labirintust.

Jankovics Márton


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12069