KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2020/június
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Létay Vera (1935-2020)
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”
• P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész
• Báron György: Kortársunk, Voltaire Candide
• Morsányi Bernadett: Idő van Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Harcmodor hidegháborúban Békeidő
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Családban marad Hirokazu Kore-eda
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Sóhajok és sikolyok Dario Argento-portré – 2. rész
• Nemes Z. Márió: A lehetetlen film filozófiája A horror filozófiája
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Varró Attila: Barbárok a tudatküszöbön Richard Corben: Neverwhere
• Baski Sándor: Pszichedelikus mélyfúrások Az éjféli evangélium
LATIN PANORÁMA
• Lénárt András: A Disney-küldetés Amerika-közi filmpolitika
• Barkóczi Janka: Távoli hangok Kleber Mendonça Filho és az új brazil film
• Bácsvári Kornélia: Síkváltások Karanténnapló
NÉMET PANTEON
• Schreiber András: A lefejezett próféta Friedrich Wilhelm Murnau
• Martin Ferenc: Tájba vetített érzelmek Murnau és a miliő
KÖNYV
• Kránicz Bence: Jelmezes rajongók A képregényfilm
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Apokalipszis itt és most? Világjárvány a videójátékokban
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: A történelemnek nincs vége Homeland
• Pernecker Dávid: Se isten, se sors Devs
• Kovács Gellért: Megcselekedte, amit megkövetelt Romlott oktatás
• (X) : Rejtett kincsek Az HBO eredeti játékfilmjei
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Batman új arcai Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A képregényfilm

Jelmezes rajongók

Kránicz Bence

A műfajelméleti könyvsorozat új témája nem is lehetne aktuálisabb.

Hatodik kötetéhez ért a Kárpáti György szerkesztésében megjelenő Filmanatómia könyvsorozat. (Öt kötete foglakozott műfaji kérdésekkel.) Tudván, hogy a hazai filmes szakkönyvkiadásban milyen esetleges és ritka megjelenésekkel számolhatunk, az évi egy kötet rendszeressége felértékelődik. Arról nem is beszélve, hogy e könyvek alapvetően műfajelméleti és –történeti perspektívát kínálnak, ilyen jellegű, pláne a könyvesboltokban aktuálisan kapható művekben pedig aligha dúskálunk.

A friss kötet szerzői abba a felelősségteljes és hálás szerepbe kerültek, hogy jól ismert, kanonizált zsánerek megközelítése helyett a kortárs filmkultúrában meghatározó jelentőségű, de műfajelméleti szempontból – különösen magyar nyelven – keveset vizsgált területről írhatnak. A képregény-adaptációk műfaji körvonalazása nem is vezet egységes eredményre, az egyes tanulmányok, esszék szerzői más-más belátásra jutnak azzal kapcsolatban, a filmcsoportot hogyan lehet műfajelméleti fogalmakkal körülírni. Ez cseppet sem baj. Az viszont már okkal kifogásolható, hogy nem kapunk semmiféle magyarázatot arra vonatkozóan, mit kezdjünk az eltérő értelmezésekkel. A fülszöveg azt ígéri, a tanulmánykötet „arra tesz kísérletet, hogy definiálja a képregényfilmet, s megvizsgálja azokat a szempontokat, amelyek mentén egységes műfajként lehet hivatkozni rá”. Itt tehát a képregényfilmre műfajként utal a szerkesztő, és ez a megközelítés érvényesül Kárpáti kötetbeli írásaiban is, amelyek a fontosabb hollywoodi szuperhősfilmeket tekintik át.

Az utóbbi évtizedek képregény-adaptációs trendjeiről író Birkás Péter ugyanakkor rögzíti, a „szuperhősök mintha kisajátították volna a képregényfilmeket”, a szuperhősfilm és a képregényfilm viszont nem ugyanaz. Farkas Viktor műfajelméleti fókuszú tanulmányában pedig arra a belátásra jut, hogy „a képregényfilmek osztálya nem kezelhető műfajként.” Azzal folytatja, a szuperhősfilm sokkal inkább kínálja magát a műfaji megközelítéshez, végül azonban ennek a könnyebben megfogható filmcsoportnak sem ítéli meg a zsánerrangot. A könyv függelékeként interjú olvasható Pálfi Györggyel, a Táltosember Vs. Ikarus rendezőjével, aki ugyancsak a szuperhősfilmet tartja műfajnak, a képregényfilmeket sem stiláris, sem tematikus szempontból nem látja egységesnek. Az olvasót mindez könnyen zavarba hozhatja: műfaj-e a képregényfilm? A képregényfilm és a szuperhősfilm ugyanaz?

Nos, e zavar talán kiküszöbölhető lett volna, ha a kötet címe A szuperhősfilm, az egyes fejezetek ugyanis mind szuperhősökkel foglalkoznak, más műfajú képregények legfeljebb említés szintjén kerülnek elő. A képregényfilm pedig aligha nevezhető műfajnak, ugyanúgy, ahogy „könyvfilmekről” sem beszélünk, ellenkező esetben ugyanabba a műfajba tartozna a Psycho, A Gyűrűk Ura és a Kisasszonyok. Talán üdvösebb lenne, ha szakíróként el is felejtenénk a „képregényfilm” kifejezést, pont az ilyen félreértéseket elkerülendő. Beszéljünk inkább képregény-adaptációkról, amelyek különböző műfajokba tartozhatnak – az egyik, és ma legnépszerűbb éppen a szuperhősfilm, amelynek műfaji autonómiájáról az utóbbi évek szakirodalmában parázs viták alakultak ki.

Ám ha kitalálunk a műfajelméleti erdőből, rálelünk a könyv erényeire. Mindenekelőtt Szalóki László két fejezetre osztott, összesen száz oldalra rúgó Superman-elemzése érdemel figyelmet, amelyben a szerző jószerével az összes amerikai Superman-filmet mérlegre helyezi, és rendszeresen utal a képregényes forrásművekre is. Inspiráló gondolatokat olvashatunk Huber Zoltán Batman-esszéjében (a Batman-gonoszok performatív gesztusairól) és Farkas Viktor tanulmányában is (a kortárs blockbusterek „hisztérikus narratívájáról”), sőt itt olvasható a kötet legötletesebb párhuzama, az egyaránt rendkívül bő szereplőgárdával operáló Bosszúállók: Végjáték és a Nashville között.

Ugyanakkor a magyarázat nélkül hagyott szakkifejezések ezekben a részekben is akadályozzák a megértést: sem a képregényes ezüst- vagy bronzkor, sem a graphic novel jelentéséhez nem kerülünk közelebb, utóbbit ráadásul grafikus novellának fordítja az egyik szerző, és grafikus regénynek a másik – holott egyik sem, hanem képregénykötet. Mindez, illetve a tanulmányok könnyed hangvétele rajongói szemléletet kölcsönöz a könyvnek. A képregényfilm szerzői nem is akarják leplezni rajongásukat, szakírói alaposságuk talán éppen ezért csorbul. Ezt szem előtt tartva érdemes forgatni a kötetet.

 

Vertigo Média Kft., 2020.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/06 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14564