KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Münchhausen báró csodálatos kalandjai

Kemény György

 

A fenti című filmnél a körmömet rágtam le izgalmamban a Rádiusz moziban, hiszen nemrég olvastam magát a könyvet is, amely ugyanígy felizgatott. Repülés kilőtt ágyúgolyón ülve, nyolclábú nyúl, hajósereg a cethal gyomrában; melyik kisfiút ne hozná izgalomba ennyi látványos szokatlanság? Mert erősen kisfiú voltam még 1943 táján, amikor mindezt átéltem. Azt hiszem, hogy eme „kora ifjúságomban” ez a könyv és film – a kötetszám olvasott Vernék mellett – szerettette meg velem egy életre azt a földhözragadt valóságon túli világban élő művészetet, ahol szárnyal a szellem, az ötlet, a fantázia; ahol semmi sem lehetetlen. És amiről jóval később megtudtam: szürrealizmus a neve.

Ezek után érthető, hogy fokozott, „nosztalgikus” kíváncsisággal ültem le most a nézőtéren, hogy a magyar származású francia Jean Image vadonatúj Münchhausenét – ezúttal rajzfilmen – megnézzem. Érzéseim az elsőtől az utolsó pillanatig kétfélék maradtak. Egyrészt rá kellett ébrednem, hogy a Frigyes-korabeli német báró elrugaszkodott hazugságai 1981-ben már nemigen számítanak sem csodálatosnak, sem hazugságoknak; csak ki kell nézni az ablakon a néha szabad szemmel is látható űrhajókra, csak a televízió képernyőjére kell pillantanunk, hogy akár a föld túlsó oldaláról jövő adásit láthassuk, és az ágyúgolyón repülés, vagy a történetben Nimród „messzelátó” szemei egyszerűen jelentéktelenekké válnak. Márészt örültem, hogy a mai gyerek az őt körülvevő technikai csodák között élve ebben a filmben mégiscsak találkozhat valahogy az alappal, az emberi kíváncsisággal, hiszen nem lenne ma tévé, ha Nimród nem akart volna szemével mindenkinél messzebb látni, nem lenne Hi-Fi, ha Fül Elek évszázadokkal ezelőtt nem akarta volna fülével a fű növését Is meghallani. És nagyon jó, hogy a történet a filmen jól szerkesztett, jó ritmusú. Ügyesen jut báró hősünk várbörtönből égbe, onnan a tenger mélyébe, fortyogó vulkánba, kalózhajóra. Sok a kedves részötlet, mint az Orkán nevű csupatüdő szereplő egyetlen fújására megkopaszodó teljes kétfejű sas csapat, vagy a fura mélytengeri állatok „vízirevüje”, jóízű a hol amerikai country-zenére, hol román folklórra emlékeztető kísérőmuzsika.

A Münchhausen-rajz-film sok rajzfilm társánál pergőbb, jobb mulatság, hála a jól választott „forgatókönyv”-nek. Ami mégis elmarad várakozásomtól, az a grafikai hangvétel. Évek óta képtelen vagyok beletörődni a nemzetközi rajzfilmgyártás gyermekfilmeknél dívó sémájába: erős kontúrú, „mulatságossá” stilizált szereplők élénk színekkel kitöltve, mögöttük a dilettantizmusig ügyetlen, rossz és csúnya, érdektelenné pacsmagolt hátterek. Ennél a filmnél is ez az alaphang, még akkor is, ha ezen belül kitűnő például az óriásfülű, kopasz Fül Elek figurája, vagy jóízű karikatúrasor a Turkesztánbeli Jonathan Pasa teljes pereputtyával. Egy ilyen jellegzetes viseletű, építészetű, művészetű korról szóló mozi többet adhatna a korra jellemző látványvilágból. Metszetszerű rajzok mozoghatnának, vagy, hogy konkrét példákat is mondjak, Csernus Tibor zseniális Cyrano-illusztrációihoz, vagy Gyulai Liviusz hasonlóan nagyszerű Psyché-rajzaihoz hasonló, korstílusba beleérző grafikai hangot sokkal idevalóbbnak éreznék. Ahol figura, háttér, tárgyak, felhők egyenrangú részei minden egyes képkockának, és ami evvel ugyanegy: a mondanivalónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/03 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7527